Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban
Kolozsvári kronológia

— 1222. június 21-én kelt pápai bulla említi az egyenesen Rómának alárendelt kolozsmonostori bencés apátságot;

— 1241-es tatárjárás alkalmával a királyi palánkvár védőivel együtt elpusztul, a vármegye közigazgatási központját Léta várába helyezik át;

— XIII. század második felében felépül az a négy sarokbástyás négyszögletű, 7 ha területű kővár, amelyet a kolozsváriak máig Óvárként emlegetnek (északról a Malomárok, délről a Főtér északi sora és az Unió [Memorandumului] utca, keletről a Wesselényi Miklós [Dózsa György], nyugatról a Bartha Miklós [Emil Isac] utca határolja);

— 1250-es évek végétől a későbbi V. István király még mint trónörökös és erdélyi herceg támogatja a vár és a körülötte kialakuló falu fejlődését, valószínűleg ő telepít szász lakosokat ide;

— 1260–1290 között épül a város első — késő román stílusú — kőtemploma az Óvárban (a mostani Ferenc-rendi templom helyén), patrónusa Szent Péter vagy Szent Mihály lehetett;

— 1263-ban IV. Béla újjáépítteti a tatárjáráskor elpusztult kolozsmonostori apátságot;

— 1270–1272 közti uralkodása idején V. István a várat és falut az erdélyi püspökségnek rendeli alá, s ezzel lefokozza; a helységnek ezt az alárendeltségét IV. Kun László király is megerősíti;

— 1280-ban a város neve Kuluzsvár alakban bukkan fel;

— 1285-ben újabb tatár betörés tesz kárt Kolozsvárban;

— 1288 körül a kolozsmonostori bencés apátság hiteles helyi jogot kap, első ismert oklevele 1308-ból való;

— 1313-ban utoljára fordul elő faluként Kolozsvár neve.

— 1316. augusztus 19-én Károly Róbert király az előtte megjelenő Benedek plébános és Stark bíró kérésére oklevelet bocsát ki, amelyben a helységnek visszaadja régi kiváltságait, s újjabbakat is biztosít, megszabja a polgárok jogait (például szabad bíró- és papválasztás, országos vámmentesség) és kötelességeit, s a települést városi rangra (civitas) emeli;

— 1316 után a városi rangra emelés emlékezetessé tételére, a hála kifejezésére kezdik el építeni a főtéri Szent Mihály-templomot;

— 1331. július 3-án Kolozsvár kikerül az erdélyi vajdák joghatósága alól;

— 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék említi először az óvári plébániatemplomot;

— 1348-ban a város német neve Klausenburg alakban fordul elő;

— 1349 januárjában Avignonban kibocsátott oklevél bűnbocsánatot ígér mindazoknak, akik a Szent Mihály-templom és a Szent Jakab-kápolna világítására és felszerelésére adakoznak;

— 1355-ben először említik a város piacán tartott vásárt;

— 1352-ben említik a város első utcanevét: Platea pontis (Híd utca; utóbb Wesselényi Miklós, majd Dózsa György, most Ferdinánd király utca);

— 1366-ban először említik a várost Kolozsvár alakban;

— 1366. május 9-én Nagy Lajos király adományt tesz egy kolozsvári ispotály (kórház) alapítására;

— 1367. január 28-án Nagy Lajos megengedi, hogy a kolozsváriak a feleki erdős hegycsúcsnál az út védelmére falut alapítsanak, így jön létre a város részeként [Erdő]Felek román falu (mert 20 román családot telepítenek oda);

— 1369. március 24-én kelt okirat említi először egy kolozsvári céh, a szűcsök nevét;

— 1370. április 28-án kelt oklevelével Nagy Lajos király engedélyezi, hogy a Kolozsvárra betelepedő jobbágyok megszabaduljanak kötöttségeiktől;

— 1372-ből maradt fenn az első magyar utcanév: Platea Mager utcha (Magyar utca, utóbb Kossuth Lajos, ma 1989. december 21. utca).

— 1373-ban a Kolozsvári testvérek, Márton és György elkészítik Szent György bronz lovasszobrát, mely 1428-ban a prágai vár, a Hradzsin dísze lesz (másolata 1904 óta Kolozsvárt is látható);

— 1377. május 18-án Székely Miklós városbíró és Lőrinc fia, László városi polgár kérésére Nagy Lajos király háromtornyos várkaput ábrázoló — már korábban is alkalmazott — pecsét használatára jogosítja fel a várost;

— 1387 és 1520 között 122 nyugati egyetemet járt kolozsvári fiatalról maradt fenn adat;

— 1390 körül az óvári templomot megkapja a Kolozsvárra betelepedő Domonkos-rend, mely kialakítja rendházát is (kolozsvári rendházuk első említése 1397-ből maradt fenn);

— 1397-ben említik először a Főtéren — a felépülő Szent Mihály-templomtól délre álló — Szent Jakab-kápolnát, valószínűleg az 1730-as évek közepén bontják le;

— 1400 táján 4000 fős lakosságával Kolozsvár Erdély második városa (Brassó után);

— 1404. június 20-án kelt kiváltságlevelével Zsigmond király vámmentességet biztosít a kolozsvári kereskedőknek;

— 1405. július 2-án kelt oklevelével Zsigmond király Kolozsvárt a szabad királyi városok sorába emeli, vagyis kivonja a vajda és az ispán fennhatósága alól, meghatározza önkormányzatának szervezetét: 12 esküdt s a közülük választott bíró vezesse; s egyben engedélyezi, hogy a megnagyobbodott területű várost védőfalakkal vegyék körül;

— XV. század első és második harmadában épülnek az új városfalak 3 km hosszúságban mintegy

45 ha területet ölelve körül: az Óvár északi falát megnyújtják a Malomárok mentén egészen a Postakert (ma A. I. Cuza) utca piac felőli végéig, onnan a Postakert utca vonala jelzi a fal irányát, majd ez délnek fordul, s a Bethlen (ma Baba Novac) utca és a tér között húzódik a Bethlen-bástyáig, onnan a Petőfi (Avram Iancu) utca mentén halad nyugat felé a Majális (Republicii) utcáig.

— 1409-ből maradt fenn adat a városi iskoláról, Gáspár nevű rektoráról;

— 1427-ből való a kolozsmonostori könyvtár és levéltár legelső leltára;

— 1432-ben először érkeznek török csapatok a város határába, sarcot fizettetnek;

— 1437 őszén Kolozsvár megnyitja kapuit a Budai Nagy Antal vezette felkelők előtt, a város polgárai is részt vesznek a felkelésben;

— 1438-ban a felkelésben való részvétel miatt a város elveszti valamennyi előjogát;

— 1442-től kezdődik az óvári Domonkos-rendi gótikus templom és zárda építése;

— 1443. február 23-án (szülőházi emléktáblája szerint március 27-én) születik Kolozsvárt Mátyás király, az egyik legnagyobb magyar uralkodó;

— 1444 táján befejezik a főtéri Szent Mihály-templom építését;

— 1444. szeptember 21-én I. Ulászló király visszaadja a város kiváltságait;

— 1446-ban említik először a kolozsvári pénzverőházat és aranyváltót;

— 1450 körül épül a főtéri katolikus plébániaépület;

— 1453-ból fennmaradt a magyar adózó polgárok utcánkénti összeírása, az ebben szereplő mintegy negyedszáz utcanév bizonyítja, hogy ekkorra már kialakult a város teljes utcarendszere, a nyilvántartásba vett 553 családfő 40 foglalkozást űz, a magyar lakosság 2500 főre tehető, s nagyjából ugyanennyi szász élt a városban, úgyhogy ekkoriban a város lakossága 5000 körüli lehetett;

— 1455-ben Hunyadi János volt kormányzó évenkénti 50 forint kősó-járadékot rendel az óvári Domonkos-rendi templom és kolostor építésére;

— 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzó rendeletével százra emelkedik a városi tanács létszáma, közülük 50-et a magyarok, 50-et a szászok választanak, évenként váltakozva hol magyar, hol szász a bíró.

— 1466-ban először tartanak Kolozsvárt országgyűlést;

— 1467 elején Farnasi Veres Benedek vezetésével erdélyi lázadás tör ki Mátyás hatalma ellen, a hirtelen rendet teremtő király többeknek megkegyelmez, néhány lázadót pedig Kolozsvárt kivégeztet;

— 1467. július 21-éről keltezett a kovácsok céhének első szabályzata;

–1472-ből való a lakatoscéh első szabályzata;

— 1473-ból maradt fenn az aranyműves céh szabályzata;

— 1479-ből maradt fenn a takácsok céhszabályzata;

— 1486. május 18-án Mátyás király elrendeli, hogy Buda városának törvényeit alkalmazzák Kolozsvárt is;

— 1486–1516 között épül a Farkas (Kogalniceanu) utcai — eredetileg minorita — templom;

— 1487-ből maradt fenn a kétvízközi Kalandos Társulat megújított szabályzata;

— 1489 őszén tűzvész pusztít, a Szent Mihály templom is leég;

— 1492-ben bukkan fel először a bécsi egyetem anyakönyvében Kolozsvár német neve: Klausenburg;

— 1506-ban Kolozsvár szabad vásártartási jogot kap;

— 1507-ből való a kádárok céhének a szabályzata;

— 1508-ban a kolozsmonostori apátság templomát megnagyobbítják és két toronnyal látják el;

— 1510 körül Kolozsvárt születik a szász Hertel családból Dávid Ferenc, a magyar reformáció legnagyobb egyénisége;

— 1512-ből való a fazekasok céhének valamint a tímár- és vargacéhnek a szabályzata.

— 1514-ben, a Dózsa-felkelés során a város szegényei csatlakoznak a felkelőkhöz, a júliusi kolozsvári csatában a felkelők vereséget szenvednek;

— 1516-ból maradt fenn Kolozsvár első törvénykezési jegyzőkönyve;

— 1526 nyarán Kolozsvár az erdélyi rendek seregeinek egyik gyülekezőhelye (mohácsi csata);

— 1527. október 28-án Szapolyai János rendeletével Kolozsvár arany és ezüst pénzveretési jogot kap;

— 1536. március 15-én a kolozsvári polgárok kiűzik a kolostorokból a szerzeteseket;

— 1541-től, az Erdélyi Fejedelemség megalalukulásától kezdve, ha Kolozsvár nem is főváros (ezt a szerepet Gyulafehérvár tölti be), de az ország első városa („civitas primaria");

— 1542. augusztus 6-án a kolozsvári országgyűlés elfogadja Izabella királyné lemondását I. Ferdinánd javára;

— 1544. február 7-én hal meg Adrianus Wolphardus latin nyelvű humanista költő, filológus, kolozsvári plébános, aki a Főtér keleti sorára felépítteti a város legszebb reneszáns lakóházát (melyet unokaöccse, Wolphard István, valamint Kakas István egészít ki), utóda Heltai Gáspár szász plébános;

— 1545-ben a protestantizmus hatása alatt a hívek a Szent Mihály-templom oltárait feldarabolják, s a Piactéren elégetik;

— 1545-től az óvári — volt kolostori — iskolában protestáns szellemben kezdenek oktatni;

— 1550-ben Heltai Gáspár és Hoffgreff György megalapítja az első nyomdát Kolozsváron;

— 1550-es évektől Kolozsvár az erdélyi reformáció központja;

— 1551. június 4-én bevonulnak a városba a Castaldo generális vezette császári csapatok;

— 1551. július 21-én Izabella királyné a főtéri templomban átadja Ferdinánd biztosainak a koronát és a koronázási jelvényeket, s felmenti a rendeket hűségesküjük alól;

— 1551. július 26-án az erdélyi rendek Kolozsvárt hűséget esküsznek Ferdinándnak.

— 1551. december 17-én a reformáció hatása alatt a kolozsvári polgárok ismét kiűzik a szerzeteseket a városból;

— 1552. július 11-én Castaldo zsoldos serege fellázad és felgyújtja Kolozsvárt;

— 1553. július 27-én, miután kirabolják a várost, a császári zsoldosok távoznak Kolozsvárról;

— 1554-ben a kolozsváriak elfogadják a lutheránus hittételeket;

— 1556. március 15-én végleg kiűzik a dominikánus szerzeteseket az Óvárból, kolostor- és templombeli katolikus berendezéseiket, oltáriakat a város lebontatja;

— 1556. április 26-án a Kolozsvárt tartott országgyűlés feloszlatja a szerzetesrendeket, vagyonukat szekularizálja;

— 1556 októberében Dávid Ferenc lesz a lutheránusok papja;

— 1556. október 23-án Kolozsvárt a főtéri templomban fogadják Erdély rendjei a Lengyelországból visszatérő Izabella királynét, és a gyermek János Zsigmondot; mindketten körülbelül kilenc hónapig az óvári kolostorépületben laknak, amíg rendbetétetik a gyulafehérvári palotát;

— 1556. november 25-én összeül az országgyűlés Kolozsvárt: a rendek uralkodójukul ismerik el János Zsigmondot, s elhatározzák, hogy nagykorúsításáig, öt éven át Izabella királyné kormányozzon, a fejedelem jövedelmeinek megnövelésére szekularizálják a katolikus püspöki vagyont;

— 1557. január 1-jén az óvári Eppel-házban születik Bocskai István fejedelem;

— 1557 februárjában Dávid Ferenc lesz a lutheránusok püspöke;

— 1557. június 1–10. között Tordán országgyűlést tartanak, mely határozatban mondja ki, hogy Kolozsvárt a domonkosok, Vásárhelyen a ferencesek, Váradon pedig a mindszentek kolostorában iskola létesüljön (Kolozsvárt az ekkori alapításból nő ki az Unitárius Kollégium).

— 1557 júniusában a kolozsmonostori feloszlatott Benedek-rendi apátság levéltárát Kolozsvárra szállítják, s a Szent Mihály-templom tornyában helyezik el, az apátság épülete fejedelmi kastély lesz;

— 1557. június 13-án a reformációt követők két irányzata zsinatot és hitvitát tart Kolozsvárt; minthogy a kálvinisták részéről senki sem áll ki a lutheri nézeteket védő szászokkal szemben, ezek a kálvinizmust elvetik, s a szászság nagy része ezután ragaszkodik a lutheranizmushoz;

— 1557-ben Izabella királyné négy szőlőst és egy dohányoskertet adományoz a Kőmál alján lévő Szentlélek Ispotálynak, s nevét a magyar királylány emlékét idéző Szent Erzsébetre változtatja;

— 1557-től kezdődően magas kőfallal övezik a Szent Mihály-templom cintermét, hogy így a sírok nyugalmát biztosítsák; utóbb 1560 körültől a falhoz bódékat, üzlethelyiségeket építenek;

— 1558. március 15-én Kolozsvár évi négy országos vásár tartására kap jogot;

— 1558-ban bővítik a város malomárkát;

— 1558 táján a város elfogadja a kálvinista hitelveket;

— 1559-ben először bukkan fel a város humanista neve: Claudiopolis (azt hitték, hogy a várost Claudius római császár alapította);

— 1559-től Heltai Gáspár nyomdája egyedüli tulajdonosa, halála után felesége, fia leszármazottai vezetik tovább a nyomdát a következő század közepéig;

— 1562-től működik Heltai Gáspár papírmalma;

— 1564 táján a király olasz testőrezredes, Andrea Gromo így számol be Kolozsvárról: „nagy és gazdag kereskedőváros, szépen van épülve két hegy-közi kies völgyben, egy kristálytiszta folyócska hosszában fekvő sima téren, őskorból való erős falakkal s számos toronnyal. A várost részint magyarok, részint szászok lakják..."

— 1564-ben a tordai országgyűlés bevetté nyilvánítja a „kolozsvári egyház vallását", vagyis a kálvinista hitet.

— 1566-tól Dávid Ferenc a főtéri templom szószékéről unitárius hitelveket kezd hirdetni;

— 1568. január 6–13-i Tordán tartott országgyűlés kimondja a lelkiismereti és vallásszabadságot, ennek alapján Dávid Ferenc vezetésével megalakul az antitrinitárius (utóbb unitárius) egyház;

— 1568. március 8–18. között zajlik a gyulafehérvári zsinat és hitvita, melynek győztese Dávid Ferenc; maga János Zsigmond fejedelem is az unitárius hitre tér; a Kolozsvárra hazatérő Dávid Ferenc az egész várost hitére téríti, egyháza első püspöke lesz; a főtéri templomot is ők használják;

— 1574-ben pestis pusztít Kolozsvárt, Heltai Gáspár is ennek áldozatául esik;

— 1575. augusztus 8-án Báthory István fejedelem a Bekes-párti főurakat (Barcsai Miklós, Bogáti Gáspár, Csanádi János, Csányi Miklós, Kabos Farkas, Pókai János, Ôsi Miklós) Kolozsvár piacán kivégezteti, ugyanakkor 34 székely vitéznek fülét-orrát vágatja le;

— 1576 márciusában a kolozsvári országgyűlés a lengyel királlyá vállasztott Báthory István helyett (aki azért a fejedelmi címet megtartja), bátyját, Báthory Kristófot választja „vajdává";

— 1576 májusában a kolozsvári ötvöslegények sztrájkkal próbálnak helyzetükön javítani;

— 1578-ból származik az első hír a városi tanácsház építéséről;

— 1579-ben Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király jezsuita tanintézetet létesít Kolozsmonostoron, a volt Benedek-rendi apátság épületeiben, decemberben kezdik meg a tanítást;

— 1580-ban a Híd (Wesselényi Miklós, ma Ferdinánd király) utca végén, a Híd-kapu előtt kőhíd épül a Malomárkon keresztül, melynek Báthory-címeres emléktáblája ma is az egyik ottani ház falán látható;

— 1581 tavaszán Báthory István a jezsuita tanintézetet a város falain belülre, a Farkas (Kogãlniceanu) utcai templom melletti korábbi minorita épületekbe telepíti, s május 12-i dátummal Vilnából keltezett alapítólevelet bocsát ki számára, melyben a kollégiumot egyetemi rangra emeli.

— 1582 februárjában XIII. Gergely pápa megerősíti Báthory kolozsvári egyetemalapítását;

— 1585–1586-ban pestisjárvány pusztít a városban;

— 1585. május 11-én Kolozsvár város százfős tanácsa határozatot hoz egy új temető — a későbbi Házsongárdi temető — megnyitására;

— 1586–1587 táján megnyílik a Kismezői vagy Kalandos temető, a kétvízközi és hidelvi hóstátiak temetkezési helye;

— 1587-ben Heltai Gáspár özvegye papírmalmot működtet a városban;

— 1591-ből maradt fenn említés az első kolozsvári gyógyszertárról;

— 1592-ben készül a város első levéltári jegyzéke;

— 1593-ban az adólajstromon 1640 családfő neve szerepel, aminek alapján a város lakossága 7000 főre tehető;

— 1594. augusztus 31-én Báthori Zsigmond a kolozsvári piactéren lefejezteti az országgyűlésre érkezett törökpárti főurakat: Kendi Sándort, Kendi Gábort, Iffjú Jánost, Forró Jánost, Szentegyedi Literáti Gergelyt;

— 1596-ban villámcsapás sújtja a kolozsmonostori apátság templomát;

— 1601. február 5-én Baba Novacot, Mihály vajda szerb kapitányát árulás miatt a Főtéren kivégzik, testét a Szabók-bástyája elé teszik ki közszemlére;

— 1601. augusztus 11–15. között Mihály vajda Kolozsvár mellett táborozik;

— 1601 decemberéig hónapokon át Kolozsvár Basta zsoldosai kezén van; közben Báthori Zsigmond fejedelem sikertelenül ostromolja a várost;

— 1602. június 29-én a kolozsvári országgyűlésen a rendek hűséget esküsznek II. Rudolfnak;

— 1603. június 3–9. között Székely Mózes csapatai ostromolják Kolozsvárt, a város végül beengedi az ostromlókat;

— 1603 júniusában az ostromlott város polgárai kiűzik a jezsuitákat, s templomukat, intézetüket lerombolják.

— 1609. március 20-án Báthori Gábor az óvári — volt dominikánus — templomot a reformátusoknak adja, majd saját költségén renováltatja; egy évvel később a kolostor déli részét is megkapják, iskola céljaira;

— 1610. július 4-én Báthori Gábor Kolozsvár piacán lefejezteti a Kendi-féle összeesküvés egyik vezetőjét, Kornis Boldizsárt;

— 1613. január 21-ről keltezett a Kül-Magyar utcai Kalandos Társulat szabályzata;

— 1613. október 23-án a főtéri templomban választják fejedelemmé Bethlen Gábort, s 28-án iktatják be;

— 1614-ben a városi tanács állandó Szamos-híd építéséről hoz határozatot;

— 1617-ből származik Kolozsvár első fennmaradt ábrázolása: az Egidius van der Rye belga művész festménye alapján Georg Houfnagel készítette metszet;

–1618–1619-ben pestisjárvány pusztít a városban.

— 1622. május 13-án meghal Kolozsvárt Bethlen Gábor felesége, Károlyi Zsuzsanna;

— 1622 májusában a súlyosan megrongált Farkas (Kogãlniceanu) utcai templomot és a mellette lévő kolostorépületet Bethlen Gábor kezdeményezésére az országgyűlés a reformátusoknak adja;

— 1622–1623-ban pestisjárvány pusztít Kolozsvárt;

— 1623. június 18-án Kolozsvárt kelt oklevelével Bethlen Gábor engedélyezi a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, a szokásos zsidójel viselésétől is mentesíti őket;

— 1623. július 24-én leszerelik a már unitárius főtéri templom tornyáról a keresztet, s helyére gombot tesznek;

— 1625-ből való az ácsok céhének első szabályzata;

— 1626. március 22-én az Unitárius Kollégium diákjai a fejedelem és kísérete előtt előadják az Ulisszesz versengéséről című színdarabot, ez az első ismert nem bibliai tárgyú kolozsvári színielőadás;

— 1626–1634 között, haláláig itt él Szenczi Molnár Albert;

— 1627. augusztus 27-én villámcsapás felrobbantja a város — lőporraktárként használt — délkeleti saroktornyát, melyet a szabók céhe tartott karban és védelmezett; 1629-re építik újjá, s látják el az uralkodó, Bethlen Gábor címeres táblájával, azóta Bethlen-bástyaként emlegetik;

— 1628-ban himlőjárvány van Kolozsvárt;

— 1630. szeptember 28-án a kolozsvári országgyűlésen lemond a fejedelemségről Brandenburgi Katalin, helyébe Bethlen Istvánt választják;

— 1633–1634-ben pestis pusztít a városban, 1908-an halnak meg;

— 1637-ből maradt fenn a szappangyártó céh első szabályzata;

— 1638-ban kezdik üldözni a szombatosokat Kolozsvárt;

— 1645–1646-ban ismét pestisjárvány pusztít.

— 1646-ra elkészül a Farkas (Kogãlniceanu) utcai templom reneszánsz szószéke;

— 1647. július 1-jén felszentelik a helyreállított Farkas (Kogãlniceanu) utcai református templomot. 1650-ben átépítik reneszánsz stílusban a tanácsházat, falait szimbolikus festményekkel és bölcs mondásokkal díszítik;

— 1650–1655 között épül az egykori kolostor romjainak felhasználásával a Farkas (Kogãlniceanu) utcai református iskola;

— 1655. április 3-án a város házainak háromnegyedét tűzvész pusztítja el;

— 1655-től, fejedelmi kívánságra, a reformátusok az unitáriusokkal egyenlő arányban vehetnek részt a városvezetésben;

— 1656-ban Gyulafehérvárról Kolozsvárra „száműzik" Apáczai Csere Jánost, aki itt beindítja a református iskola bölcseleti-teológiai tanfolyamát;

— 1657–1659-ben a város renováltatja védőfalait és bástyáit;

— 1658–1662 között — II. Rákóczi György kudarccal végződő lengyelországi kalandját követően — ismételten török–tatár seregek ostromolják és sarcolják meg a várost;

— 1660 májusában Linczigh János főbíró megmenti Kolozsvárt a törököktől;

— 1660-as adólajstrom 88 utca nevét tünteti fel, valamint 2558 családfőét, aminek alapján a lakosság száma 10 000 körülire tehető;

— 1661-ben pestisjárvány pusztít Kolozsvárt;

— 1661. január 15-én kelt a fejedelmi engedély, mely lehetővé tette, hogy a Lengyelországból elüldözött unitáriusok — körülbelül hétszázan — Kolozsvárt telepedjenek le;

— 1661. szeptember 16-án Kemény János uralma alá kerül Kolozsvár, német őrséget állomásoztat itt;

— 1664 januárjában a kolozsvári német őrség fellázad, s átáll Apafi Mihály fejedelem pártjára.

— 1664-ben — Nagyvárad török kézre kerülését követően — Kolozsvárt a vármegye főispánjának rendelik alá, aki egyben a város főkapitányi tisztségét is betölti, így a város átmenetileg elveszti önkormányzatát (szabad királyi város címét), s megnyílik az út a nemesség betelepedése előtt;

— 1671-ben a Kőmál aljából a Főtérre költözik be a Szent Erzsébet kórház és szegény öregek otthona;

— 1672 táján épül a reformátusok első várfalon kívüli, úgynevezett „külső temploma", a mai teológia helyén állhatott;

— 1672-ben Apafi Mihály megalapítja a Református Kollégium nyomdáját, melynek a század utolsó évtizedében Misztótfalusi Kis Miklós a vezetője;

— 1673-ban alkalmaz a város először hivatalos orvost a Kolozsvárt született, Páduában végzett Baranyai Pétsi András személyében;

— 1686-ban a Habsburg császári csapatok elfoglalják Kolozsvárt;

— 1689. május 17-én a tűzvész 34 házat emészt el;

— 1690 augusztusában sáskajárás pusztítja el Kolozsvár határát;

— 1690. augusztus 24-én a Kolozsvárt tartott országgyűlés Bethlen Miklóst Bécsbe küldi, hogy szerezze meg a császártól az ígért diplomát;

— 1690. december 16-án tatár hadak törnek a városra, s a várfalon kívüli keleti részeket felégetik;

— 1690–1691-től a Diploma Leopoldinum szabja meg Erdély közjogi helyzetét a Habsburg-birodalom keretében;

— 1691-ből származik Kolozsvár első — a bécsi Hadilevéltárban megőrzött — térképe;

— 1693-ban, az osztrákok nyomásának engedve, az unitárius iskola kénytelen kiköltözni az óvári kolostorépületből, melyet I. Lipót a jezsuitáknak adományoz, akik ide rendezik be akadémiájukat;

— 1693. október 10-én tartják a reformátusok utolsó istentiszteletüket az óvári templomban, utána kénytelenek azt átadni a katolikusoknak;

— 1693 októberében az unitárius iskola a Főtéren a plébániaházzal szomszédos három épületbe rendezkedik be.

— 1695 májusa és 1696 februárja között Kolozsvárt székel a Főkormányszék (Gubernium), Erdély vezető kormányszerve (minisztériuma), innen bécsi utasításra átköltöztetik Gyulafehérvárra;

— 1696-ban Felvinczi György Bécsből engedélyt kap latin és magyar versek, színművek előadására, ezt tekintik a kolozsvári magyar hivatásos színjátszás kezdetének;

— 1696-ban a kolozsvári szászok önálló lutheránus egyházközséget szerveznek;

— 1696-ban az unitáriusok felállítják nyomdájukat a főtéri templom sekrestyéjében, mely 1716-ig, a templom katolikus elfoglalásáig működik;

— 1697. május 6-án a város kétharmadát tűzvész emészti el;

— 1698. november 17-én nyitják meg az óvári — volt Domonkos-rendi — kolostorépületben a jezsuiták újjászervezett főiskolájukat

— 1700. január 19-én Kolozsvár elveszti arany és ezüst pénzbeváltási jogát;

— 1702-ben a császáriak megerősíttetik Kolozsvár falait, bástyáit;

— 1702 táján a jezsuiták telket vásárolnak a Farkas (Kogãlniceanu) és Belső Torda (Egyetem) utcák találkozásánál, s ide építtetik fel templomukat, kollégiumukat és fiúnevelő intézeteiket;

— 1725-ben ide költöznek át az Óvárból;

— 1702. augusztus 14-én a Kőmál tetejére (a Fellegvárra) a katolikusok keresztet állítanak;

— 1703-as adójegyzékben 1172 házbirtokos családfőt vesznek nyilvántartásba, ami a lakosság számának visszaesését jelzi 5000 körülire. 300 kőházat és 477 faházat vesznek nyilvántartásba;

— 1704. október 8-án a Szebenből kitörő Rabutin elfoglalja Kolozsvárt, s lerontatja védőbástyáit.

— 1704. októberének végétől 1705. novemberéig kuruc kézre kerül a város, majd még többször gazdát cserél;

— 1707. március 23-án az erdélyi rendek Kolozsvár határában fogadják a fejedelmi beiktatásra vonuló II. Rákóczi Ferencet;

— 1707. április 23-án Kolozsvárra jön a Marosvásárhelyt beiktatott II. Rákóczi Ferenc fejedelem, s itt tölti a húsvéti ünnepeket;

— 1709. augusztus 10-én Kolozsvár I. Józseftől visszakapja szabad királyi város státusát, s újra megteremtődnek a polgári élet feltételei;

— 1710-ben pestisjárvány pusztít a városban;

— XVIII. század elején a szőlőkkel borított Hója hegyvonulat egyik kimagasló pontjára barokk Szent Donát-szobrot állítanak (erről kapta nevét a Donát út, majd az egész negyed);

— 1713–1714-es összeírás szerint 1082 család élt Kolozsvárt, közülük 80 volt nemesi eredetű, eszerint a lakosság még mindig 5000 körüli, a házak közül 624 volt ép, 92 pedig romos;

1715–1723 között a Kőmál tetejére felépül a várost uraló császári katonai erődítmény, a Fellegvár;

— 1716. március 30-án a katolikusok osztrák katonai segédlettel visszafoglalják a főtéri templomot az unitáriusoktól;

— 1718–1724 között felépül a Belső Torda (Egyetem) utcában a jezsuita (később piarista) templom, Kolozsvár és Erdély első barokk temploma;

— 1718 tavaszán az unitárius iskolát is kiutasítják a főtéri épületekből, amely a Belső Magyar (Kossuth Lajos, ma 1989. December 21.) utcába költözik egy szerény polgárházba;

— 1719–1720-ban pestis pusztít;

— 1719–1732 között ismét Kolozsvár a Főkormányszék (Gubernium) székhelye;

— 1724-ben a minorita rend visszatelepszik Kolozsvárra, egyelőre a Szentpéteri templom mellett vásárolt épületbe, 1725-től a templomot is az ő gondjaikra bízzák;

— 1724-től működik a posta Kolozsvárt.

— 1725. május 13-án felszentelik az új jezsuita templomot;

— 1725. június 13-án az erdélyi püspök átadja az óvári templomot és a rendház egy részét a Ferenc-rendnek (a rendházból a jezsuiták rendre költöznek ki);

— 1727-ben Altalfi János erdélyi püspök támogatásával jezsuita nyomdát létesítenek Kolozsvárt. Ezt később a piaristák vezetik, majd 1812 táján beolvad a Lyceum Nyomdába;

— 1728. november 12-től conventi rangot kap a kolozsvári ferences kolostor;

— 1728–1743 között tart, a torony felhúzásával ér véget az óvári templom barokk átépítése;

— 1733 augusztusi összeírás szerint 1525 család él Kolozsvárt, ami körülbelül 9000 főnek felel meg; a családfők közül 814 református, 301 római katolikus, 276 unitárius, 122 lutheránus, 12 görög katolikus;

— 1733-ban létesül Kolozsvárt először jogi tanszék, mégpedig a Református Kollégium keretében;

— 1733–1734 táján bontják le a főtéri Szent Jakab-templomot, mely a Szent Mihály-templom déli oldalánál feküdt;

— 1734 júniusára Páter Pál, id. Pataki István, Gyergyai Pál városi tanácsosok és Füzéri György jegyző elkészítik Kolozsvár első, latin nyelvű leírását (megjelent Márkos Albert fordításában 1944-ben az Erdélyi Ritkaságok sorozat 18. füzeteként);

— 1735-ben a fellegvári katonaság részére gyalogoshíd épül a Szamoson (Németek pallója), mely a mai Malom (Gheorghe Baritiu) utca közepe tájába torkollott;

— 1738–1739-ben valósággal megtizedeli a várost a pestis, 860-an halnak meg;

— 1739-ben Ioannes Fabritius de Gladis báró kertjét a lutheránus egyházközségnek adományozza temető céljára.

— 1741 táján a jezsuiták papírmalmot létesítenek Kolozsmonostoron;

— 1742–1744 között felépül a főtéri templom barokk tornya;

— 1744-ben a pestis megszűnésének emlékezetessé tételére Kornis Antal főkormányszéki tanácsos és felesége Mária-szoborral díszített fogadalmi oszlopot emeltet a Belső Torda (Egyetem) utca kis terére;

— 1745 júniusában szenteli fel gróf Klobusitzky Ferenc erdélyi püspök az újjáépített — Boldogasszonynak szentelt — óvári Ferenc-rendi templomot;

— 1747-ben a nyolc éve megszűnt pestis emlékére Biró János kolozsvári plébános a főtéri templom elé szobrokkal ékesített fogadalmi kaput emeltet;

— 1759-ből származik Szakáll János metszete Kolozsvárról, mely a barokk városképet örökíti meg;

— 1760 körül a minoriták megvásárolják a Belső Közép (Deák Ferenc, ma Hősök) utcai Henter-házat, s 1766 táján ide költöznek át a Külső Magyar utcából;

— 1767-ben Kolozsvárnak

12 603 lakosa van.

— 1768-ban betiltják a boszorkánypereket;

— 1768-ban a Szent Erzsébet kórházat kiköltöztetik a Főtérről a Külső Magyar (1989. december 21.) utcába, a minoriták ottani épületébe;

— 1771-ben készült kimutatás szerint 550 céhtag iparos élt Kolozsváron;

— 1773. június 25–27-én a későbbi II. József még mint társuralkodó régens meglátogatja Kolozsvárt, Benkő Mihály plébánosnál vendégeskedik;

— 1773 júliusában kelt pápai bullával feloszlatják a jezsuita rendet, kolozsvári tanintézetüket három évig világi paptanárok vezetik;

— 1774 táján Mária Terézia a protestánsok igényeit is kielégítő kolozsvári egyetem felállítását latolgatja, 1774-ben jogi, 1775-ben orvosi kart létesít a korábbi jezsuita tanintézetben;

— 1774–1786 között a Főtér keleti során felépül a Bánffy-palota, Kolozsvár legszebb barokk épülete;

— 1776-ban Mária Terézia Kolozsvárra telepíti a piarista rendet, s rájuk bízza a római katolikus (volt jezsuita) tanintézet vezetését.

— 1779. szeptember 24-én összedől a már évek óta épülő Belső Közép (Deák Ferenc, Hősök) utcai minorita templom tornya, Mária Terézia támogatásával 1782-re sikerül újjáépíteni;

— 1781-től a II. József rendeletére kibocsátott Norma Regia néven ismert rendelet szabályozza a felvilágosodás szellemében az erdélyi tanügyet;

— 1782-ben Fritsi Fekete Ferenc alapít először szabadkőműves páholyt Kolozsváron;

— 1782 táján a kolozsmonostori romos apátsági templomot már csak katonai raktárnak használják;

— 1784–1786-ban átszervezik a közigazgatást, Kolozsvár megyeszékhely lesz;

— 1787-ben Kolozsvárnak 13928 lakosa van, fele református;

— 1789-ben a város Andrásofszki Jánosnak ad egy Magyar kapu előtti telket harangöntő műhely létesítésére, a család több generációja vitte tovább a mesterséget;

— 1789-ben elrendelik, hogy a polgárok a ház falától 2 öl szélességben járdát építsenek;

— 1790 októberében a Főkormányszék (Gubernium) Szebenből végleg Kolozsvárra költözik, s ezzel a „kincses város" Erdély tényleges fővárosává lesz; ugyanakkor a Kincstartóságot (Tezaurariatust) is Kolozsvárra költöztették, de ezt 1797-ben visszahelyezték Szebenbe;

— 1790-es évektől megkezdődik a harcászati jelentőségüket elvesztett várfalak bontása, a mellettük lévő terület felparcellázása;

— 1791-ben kezdődik el Kolozsvárt az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság szervezése Aranka György vezetésével.

— 1792 decemberében a Belső Szén (Jókai, ma Napoca) utcai Rhédey-ház tánctermében tartja első előadását az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság, s ezzel kezdetét veszi a kolozsvári hivatásos színészet;

— 1792–1796 között felépül az unitárius templom a Belső Magyar (Kossuth Lajos, most 1989. december 21.) utcában;

— 1796 karácsonyán felszentelik a város első ortodox templomát a későbbi Görögtemplom utcában;

— 1798. augusztus 31-én a Belső Szén (Jókai, ma Napoca) utcában kitört tűzvész a városnak a Belső Közép (Deák Ferenc, ma Hősök) utcától délre eső részét nagyrészt elpusztítja;

— 1800-ban megalakul a városi rendőrség, irányítása a királybíróra hárul;

— 1801-ben latin emléktáblával jelölik meg a Református Kollégium készülő Farkas utcai épületének a homlokzatát, az 1799-ben kezdett építkezés 1810 körülig elhúzódik;

— 1802. december 15-én a Belső Közép (Deák Ferenc, ma Hősök) utca egyik sarokházában megszületik Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikus;

— 1803. július 13-án öt főúr a Farkas utca déli során kettős telket vásárol a Református Kollégiumtól állandó színház építésére, a telket átadják a „theatralis comissió"-nak;

— 1803-ban felszentelik az első görög katolikus templomot a Kismester (Bob) utcában;

— 1806-ra elkészül az Unitárius Kollégium kétemeletes régi épülete a Belső Magyar (Kossuth Lajos, most 1989. december 21.) utcában.

— 1809-ben rendszeresítik Kolozsvár és Buda között a napi postaforgalmat;

— 1809 után létesül az 1830 táján a Külső Torda (Petőfi, ma Avram Iancu) utcában elhelyezett Királyi Lyceumi Könyv- és Kőnyomdai Intézet, főleg tankönyveket és újságokat nyomtat 1884-es megszűntéig;

— 1811 szeptemberében az erdélyi országgyűlés két országos kórház felállítását határozza el: Kolozsváron és Marosvásárhelyen;

— 1812. január 11-én Kolozsvárt születik Szathmáry Papp Károly festőművész, grafikus, fényképész;

— 1814-ben a napóleoni háborúk során ejtett 521 francia hadifoglyot irányítanak Kolozsvárra;

— 1814–1818 között Döbrentei Gábor szerkesztésében jelenik meg az első kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Múzeum;

— 1815-ben az Erdélyi Múzeum pályázatára írja Katona József a Bánk bánt;

— 1816 júniusának végén Kazinczy Ferenc látogatja meg Kolozsvárt, élményeiről beszámol az Erdélyi levelekben;

— 1816–1829 között épül a Főtér sarkán lévő lutheránus templom;

— 1817. augusztus 18. és 27. között látogatja meg először Kolozsvárt Habsburg-uralkodó, I. Ferenc magyar király, osztrák császár felesége, Karolina-Auguszta kíséretében; a főtéri Bánffy-palotában szállnak meg;

— 1817-ben a még Mária Terézia alapította orvosi kar Orvos-sebészeti Tanintézetté önálósul (1872-ben az egyetembe olvad);

— 1817–1821 között a Farkas (Kogãlniceanu) utcában a piarista líceum számára új, kétemeletes épületet húznak fel (ma a Báthory István Líceum épülete);

— 1818-ban a néhány főúr által Bécsből Kolozsvárra hívott vívómester, Gaetano Biasini megnyitja magán vívóiskoláját a Redutban;

— 1818-ban a lutheránus egyház Külső Magyar (1989. december 21.) utcai telkén vesszőből font falú zsinagógát emelnek, ez a város zsidóságának első temploma;

— 1818-tól az elhagyott kolozsmonostori apátsági templom hajójának köveit — püspöki engedéllyel — a Farkas utcában épülő líceumnál hasznosítják, a szentélyt pedig 1819-ben kápolnává alakítják;

— 1819-ben Ruzitska György vezetésével „Musikai Egyesület" létesül Kolozsvárt;

— 1820. november 17-én a bécsi udvar engedélyezi, hogy a kolozsvári országos kórház felvegye Karolina császárné nevét (aki 1817-es kolozsvári látogatásakor adományt tett a kórház javára);

— 1821. március 12-én nyitják meg az 1811 óta gyűjtésből épülő Farkas (Kogãlniceanu) utcai kőszínházat, a legelső magyar színházépületet;

— 1821. július 14–15-én Széchenyi István jár Kolozsvárt;

— 1822-ig a belváros fontosabb utcáit kikövezik.

— 1822. december 26-án Kolozsvárt bemutatják az első magyar operát, Ruzitska József művét, a Béla futását.

— 1823-ban a báró Jósika Jánosné gróf Csáky Rozália vezette Kolozsvári Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesület „népkertet" létesít a Monostor úti Haller-kertben.

— 1823–1824-ben újjáépítik a Szamoson átvezető Nagyhidat (Vereshidat), mely a későbbi Teleki (Einstein) utca végénél ívelt át a Szamoson.

— 1823–1827 között kiépítik a Felekre vezető országutat.

— 1824-től a Biasini-féle vívóiskola nyilvános lesz, s a főtéri Tivoli-ház (a Bánffy-palota déli szomszédja) hátsó szárnyába költözik.

— 1825-ben Bölöni Farkas Sándor létrehozza a Kolozsvári Gondoskodó Társaságot, az első itteni takarékpénztárt.

— 1827. február 1-jétől a Jóltevő Asszonyi Egyesület bérbe veszi a várostól a Hangyás-berket, hogy ott sétáló helyet létesítsen, ezzel megkezdődik a Sétatér kialakítása.

— 1827. december 31-én este a város piacán és főbb utcáin 247 lámpásban kigyúl a fény, s ezzel elkezdődik a közvilágítás Kolozsváron.

— 1827-től 1848-ig jelenik meg az első kolozsvári hírlap, az Erdélyi Híradó.

— 1829–1831 között jelenik meg a kolozsvári református diákok négy Aglája zsebkönyve.

— 1829–1851 között épül a „kétágú" református templom a Külső Magyar utca elején.

— 1830. május 1-jén a Híd (Wesselényi, Dózsa György, Ferdinánd király) utcában tűzvész pusztít.

— 1830. november 3-án indul észak-amerikai utazására Bölöni Farkas Sándor, melyről 1834-ben megjelent kötete a demokratikus eszmék fő terjesztője lesz.

— 1830-ban a városnak 18 132 lakója van.

— 1831. október 4-én avatják fel a Főtéren az I. Ferenc és felesége, Karolina–Auguszta kolozsvári látogatásának emlékét állító domborműves oszlopot, Kolozsvár első világi emlékművét; a lakosság Státuának nevezte;

— 1831. december 2. és 1832. január 16. között pusztít először kolerajárvány Kolozsvárt;

— 1831-ben a Katolikus Nőegylet elemi iskolát létesít a Külső Magyar utcában, a mai Traian Vuia Líceum helyén (1989. december 21. utca 128–130. sz.);

— 1832 februárjában megnyílik a Külső Magyar utcai Református Elemi Iskola (ma 1989. december 21. utca 124. sz.);

— 1832-ben a város állandó geometrát [mérnököt] alkalmaz, majd 1838-ban Építtető Bizottságot hoznak létre az út- és házépítések ellenőrzésére;

— 1832 folyamán a Monostor úti Népkertben „Dolgozóház" létesül 40 szegény asszony részére: pokrócot, posztót termelnek;

— 1833-ban Bölöni Farkas Sándor szervezőmunkájának köszönhetően gróf Rhédey Ádám Belső Közép (Deák Ferenc, most Eroilor = Hősök) utcai házában 226 részvényessel megnyílik a Kolozsvári Kaszinó.

— 1833-ban megnyílik a hidelvi Református Elemi Iskola;

— 1833-ban Orvosegyesület létesül Kolozsvárt, mely minden hónap utolsó napján ülésezik;

— 1834–1837 között felépül a Szent György-laktanya kétemeletes klasszicista tömbje a Hunyadi (akkoriban Trencsin, ma Stefan cel Mare) téren;

— 1834–1848 között jelenik meg a közhasznú ismereteket terjesztő Vasárnapi Újság című hetilap Brassai Sámuel szerkesztésében;

— 1835. május 8-án Kolozsvárt születik Székely Bertalan festőművész;

— 1836. január 22-én a városi tanács beleegyezik, hogy a Monostor és Szén utcai kapuk közti várfal anyagát felhasználják a főtéri templom új tornyának az építéséhez;

— 1836-ban zsidó jótékonysági és temetkezési szentegylet, Chevra Kadisa alakul Kolozsvárt;

— 1837. március 19-én kezdik kiásni a főtéri templom új, neogótikus tornyának az alapját az Estei Ferdinánd főherceg kijelölte helyen: az ötemeletes, 80 m magas torony 1859-re készül el;

— 1837-ben Ruzitska György Muzsikai Egyesületét Zenekonzervatóriummá szervezi át, a következő években igényes oratóriumok bemutatására vállalkoznak.

— 1837-ben Gaetano Biasini olasz vívómester megveszi a Külső Torda (Petőfi, ma Avram Iancu) utcai Szacsvay-fogadót, s kényelmes szállodává alakítja át, földszintjén kávéházat rendez be, itt lesz a Pesttől Bukarestig közlekedő gyorskocsi-járatának az állomása is;

— 1837-ben répacukorgyár létesül Kolozsvárt részvényesi alapon;

— 1838-ban Méhes Sámuel vezetésével Polgári Társalkodó (utóbb Nemzeti Kaszinó) alakul;

— 1838. május 1-jén Városi Sétahely Bizottság létesül, mely átveszi a Sétatér kialakítását a Jóltevő Asszonyi Egyesülettől;

— 1839-ben szabályozzák, kiegyenesítik az addig görbe Sétatér utcát;

— 1839-ben az Óvár és a Híd (utóbb Wesselényi, Dózsa György, ma Ferdinánd király) utca környékén tűzvész pusztít;

— 1839–1841 között jelenik meg a kolozsvári unitárius diákok három Remény című irodalmi zsebkönyve;

— 1840-ben a kolozsvári zsidók engedélyt kérnek a városi tanácstól, hogy bekeríthessék sírkertjüket, melyben már 50 halott fekszik (ez a későbbi Balassa [ma Aviator Bãdescu] utcai régi zsidó temető);

— 1840-ben megnyílik a Rajka Péter-féle mezőgazdasági gépgyár a Külső Felső Szén (utóbb Trefort, ma V. Babes) utcában;

— 1841-ben lebontják a Torda-kaput;

— 1841-ben Polgári Biztosíték [Biztosító] Intézet létesül Kolozsvárt;

— 1841–1848 között jelenik meg a második kolozsvári hírlap, a konzervatív színezetű Múlt és Jelen;

— 1842. június 21-én megnyíló erdélyi országgyűlésen olvassák fel gróf Kemény József és unokatestvére, gróf Kemény Sámuel levelét, melyben közlik, hogy könyv-, kézirat- és ásványgyűjteményeiket egy Kolozsvárt létesítendő Nemzeti Múzeum céljaira ajánlják fel;

— 1842-től térnek át a kolozsvári kollégiumok a magyar tannyelvre;

— 1843-ban lebontják a Monostor-kaput, óráját áthelyezik a Redut tetejére épített toronyba;

— 1844 szeptemberében a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete Kolozsvárt tartja V. vándorgyűlését.

1844-ben megalakul az Erdélyi Gazdasági Egyesület;

1844-ben Kölcsönös Jég- és Tűzkármentő Intézet létesül;

1845. május 16-án Kolozsvárt vendégeskedik Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály;

1845. szeptember 16-án avatják fel az 1843 novembere óta épülő új városházát (a régi tanácsház az 1798 augusztusi tűzvészkor leégett);

1845. november 2-án tartanak utoljára istentiszteletet abban a fatemplomban, amely a mai kétágú" református templom telkén állott (akkoriban

10 000 református élt a városban);

1845. december 14-én Kolozsvárt Iparegylet létesül;

1845-ben 26 céh 735 taggal működik Kolozsvárt; a legtöbb tagja a csizmadia céhnek (223), a legkevesebb a kötélverők céhének (2) van;

1846-1848 között jelenik meg Berde Áron szerkesztésében az első magyar természettudományos népszerűsítő folyóirat, a Természetbarát;

1846. november 24. és december 8. között Liszt Ferenc Kolozsvár vendége;

1846-ban Kolozsvári Nevelői Kört alapítanak a tanügy kérdéseinek megvitatására;

1846-ban a város lakossága20 000 fő körül mozog;

1847. október 21-24. között első alkalommal vendégeskedik Kolozsvárt a feleségével nászúton lévő Petőfi Sándor (1849-ben még ötször jár Kolozsvárt);

1848. március 21-én a kolozsvári százfős városi tanács ülésével, és reformokat, valamint az uniót követelő a Főkormányszékhez intézett feliratának megfogalmazásával, utcai tüntetésekkel kezdetét veszi az erdélyi forradalom;

1848. május 29-re Kolozsvárra meghirdetett erdélyi országgyűlésen a várost Groisz Gusztáv főbíró és Gyergyai Ferenc jegyző képviseli; május 30-án a Redut nagytermében egyhangúan kimondják az uniót Magyarországgal.

— 1848. június 29-én szentelik fel Péter és Pál apostolok emlékére az újonnan épített Szentpéteri katolikus templomot;

— 1848. november 17-én Groisz főbíró javaslatára feladják a várost, másnap bevonulnak Kolozsvárra az August Wardener tábornok és Karl Urban alezredes vezette császári csapatok;

— 1848. december 25-én Bem tábornok felszabadítja Kolozsvárt;

— 1848–1849-ben több hosszabb-rövidebb életű politikai lap jelenik meg a városban: Jelen, Ellenőr, Honvéd, Szabadság;

— 1849. május 11-én a Fellegvárban kivégzik a rögtönítélő bíróság által halálra ítélt, szász nemzeti érdekekért küzdő Stephan Ludwig Roth evangélikus tanárt;

— 1849. augusztus 14–15-én a magyar csapatok kivonulnak Kolozsvárról, feladva azt az orosz és osztrák csapatoknak;

— 1849. szeptember 24-én Erdélyt hat katonai vidékre osztják, Kolozsvár-vidékhez (székhelye Kolozsvár) tartozik Kraszna, Közép-Szolnok, Aranyosszék, Torda-Doboka, Kővár-vidék, Belső-Szolnok egy része;

— 1849. október 18-án Kolozsvár Szamosfalva felőli határában kivégeznek két magyar honvédtisztet: Tamás András alezredest és Sándor László őrnagyot;

— 1849 novemberétől 1852 júniusáig jelenik meg a forradalom vérbefojtása utáni első hírlap, a Makoldy Sámuel szerkesztette Kolozsvári Lap;

— 1849. december 1-jén megindul a napi posta, egyelőre Szeben és Brassó felé.

— 1850-ben Kolozsvárnak

18 215 lakosa van, közülük 12 138 magyar, 3444 román, 1581 német;

— 1850 őszétől az osztrák Organisations-Entwurf szerint működnek a középiskolák, ennek előírása szerint 1851-ben rendeznek először érettségit a három kolozsvári felekezeti tanintézetben;

— 1850 körül Sigmond Elek megveszi a Magyar (1989. December 21.) utcai úgynevezett „Fejedelmi Kert"-et, a város első sétaterét, ahol a hét vezér szobrai állottak díszként; mikor Sigmond építtetni kezd, a szobrokat a temetőbe szállítják, ahol megrongálódnak;

— 1850. április 15-re fejeződik be a Középkapu-torony lebontása;

— 1851. január 11-én megalakul a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara;

— 1851. április 29-én Karl Schwarzenberget nevezik ki Erdély katonai és polgári kormányzójává;

— 1851. május 1-jén szülőintézet létesül az óvári gróf Mikes házban;

— 1851. május 19-én Kolozsvárra érkezik s elfoglalja kormányzói hivatalát Karl Schwarzenberg herceg;

— 1851 augusztusában indul meg a termelés az ideiglenesen a Római Katolikus Szeminárium Belső Torda (Egyetem) utcai épületében elhelyezett dohánygyárban;

— 1851. december 2-án avatják fel az első kolozsvári kőzsinagógát a későbbi Zsidótemplom (ma Paris) utcában;

— 1851-ben Kolozsvár lakossága 18 166 fő (a 25 279 lakosú Brassó után Erdély második városa).

— 1852. április 24-én nyílik meg a forradalom után újjászervezett Kolozsvári Kaszinó;

— 1852. május 6-án Erdélyi Bánya-, Erdő- és Sóigazgató Hivatal létesül kolozsvári székhellyel;

— 1852. augusztus 2–4-én Ferenc József császár meglátogatja Kolozsvárt, a Bánffy-palotában száll meg;

— 1852 októberétől 1855-ig jelenik meg a Berde Áron szerkesztette gazdászati-kereskedelmi, irodalmi-tudományos jellegű Hetilap;

— 1852-ben mozgalom indul a Főtér — akkori Nagypiac — templom körüli falának lebontására, a vásáros bódék eltakarítására;

— 1852-ben Veress Ferenc Sétatér utcai házában megnyitja a város első fotóműtermét;

— 1853 februárjában nyílik meg Csiki és Sigmond Szeszgyára a Külső Magyar utcában (ma 1989. december 21. u. 81–83. sz.);

— 1853. május 28–június 1-je között jár először Kolozsvárt Jókai Mór felesége, Laborfalvy Róza színházi vendégszereplése alkalmából;

— 1860-ban a kolozsvári magyar színtársulat Bukarestben vendégszerepel;

— 1860–1867 között jelenik meg Fekete Mihály, majd Kőváry László szerkesztésében a Korunk című politikai hírlap;

— 1861 áprilisától újjászerveződnek Erdély választott önkormányzati szervei, Kolozsvárt a májusban tartott választások eredményeként ifj. Pataki József lesz a polgármester, Gyergyai Ferenc a királybíró;

— 1861 novemberében, gróf Mikó Imre példáját követve, a választott városi tisztségviselők benyújtják lemondásukat.

— 1861-ben indul meg a Keresztény Magvető című unitárius egyházi folyóirat (1944-ben megszűnik, de 1971-ben újraindul);

— 1861–1873 között jelennek meg az Erdélyi Múzeum-Egylet évkönyvei Brassai Sámuel szerkesztésében, az évkönyvek új folyamát 1874–1878 között Finály Henrik szerkeszti;

— 1863. december 7-én Kolozsvárt megnyílik a magyar tannyelvű Királyi Jogakadémia; eleinte három, 1866-tól négy tanéves;

— 1865. január 1-jén a vámház lebontásával megkezdődik a Szent Mihály-templom kőkerítésének támaszkodó épületek eltakarítása;

— 1865. szeptember 2-án Haller Károly kezdeményezésére megalakul a Sétatér-Egylet, mely átveszi a városi Sétatéri Bizottságtól a Sétatér rendezését, gondozását, kialakíttatja a sétányokat, kiásatja a tavat, zenepavilont emeltet;

— 1865. november 19-étől Kolozsvárt ülésező erdélyi országgyűlés december 6-án újra kimondja az uniót, az uralkodó életbeléptetését elhalasztja;

— 1867 a kiegyezéssel, illetve azzal, hogy az uralkodó június 20-án feloszlatja a külön erdélyi országgyűlést, újra helyreáll Erdély és Magyarország uniója, 1869-ben megszűnik a Főkormányszék, Kolozsvár elveszti főváros jellegét;

— 1867. szeptember 1-jétől lép hivatalába Kolozsvár első kiegyezés utáni polgármestere, Szentkirályi Zsigmond (tíz hónapig tölti be hivatalát).

— 1867-ben indítja meg K. Papp Miklós a Magyar Polgár című politikai napilapot, mely átmeneti Kolozsvár címváltozattal 1904-ig Erdély vezető hírlapja;

— 1868-ban elhatározzák a város két utolsó kaputornyának, a Híd kapunak és a Magyar kapunak a lebontását, az utóbbit 1872 végén pusztítják el;

— 1868-ban a Karolina Kórház Szemgyógyászati Intézetét különválasztják a sebészettől, s önálló épületbe (a Karolina tér és a Víz [ma Roosevelt] utca sarkán) költöztetik;

— 1868–1869-ben felállítják a kolozsvári telekkönyvet;

— 1869. január 7-én elkezdik a kolozsvári fa „indóház" építését; s az első vasúti sínek lefektetését;

— 1869. szeptember 20–24. között Eötvös József mint vallás- és közoktatásügyi miniszter tesz látogatást Kolozsvárt, főleg az egyetem felállításával kapcsolatosan tájékozódik;

— 1869. december 31-i Kőváry László vezette népszámlálás szerint 24 826 személyt
(12 234 férfi, 12 592 nő) találtak a városban (közülük 4891 nem volt kolozsvári lakos), felekezet szerint: 39,52% római katolikus, 37,70% református, 8,37% görög katolikus, 4,56% evangélikus, 4,26% unitárius, 4,01% izraelita, 1,34% görögkeleti, 0,14% örmény katolikus; nemzetiség szerint: 20 265 magyar, 2410 román, 1133 német, 994 zsidó, 24 angol; a házak száma 3296, ezekből 243 egy-, 13 pedig kétemeletes.

— 1869-ben megnyílik az Erdélyi Gazdasági Egylet kolozsmonostori Gazdasági Tanintézete, melyet 1906-ban akadémiai rangra emelnek;

— 1869-ben megjelenik a Bodányi Sándor összeállította Szabad Királyi Kolozsvár Város házbirtokosainak névsora abból az alkalomból, hogy áttérnek a reformkorban bevezetett tizedenkénti házszámozásról az utcánkéntire, akkoriban 150 utcája van a városnak;

— 1869-től 1944-ig jelenik meg az Erdélyi Gazda, az Erdélyi Gazdasági Egylet havilapja;

— 1870. május 11-én Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé „Kolozsváron országos egyetem felállítása tárgyában";

— 1870 júliusában Matei Millo bukaresti színtársulat Kolozsvárt vendégszerepel;

— 1870. szeptember 7-én megindul a vasúti közlekedés Nagyvárad–Budapest felé;

— 1870. december 5-én megnyílik az Állami Tanítóképző Intézet;

— 1870-ben a Biasini Szállodában bérelt helyiségekből átköltözik a postahivatal az óvári Eppel-házba (Bocskay-szülőház);

— 1870–1888 között jelenik meg Jakab Elek háromkötetes, okmánytárral és világosító rajzfüzetekkel ellátott, mindmáig alapvető munkája, a Kolozsvár története;

— 1871. március 11-én ünneplik a kolozsvári színház megnyitásának félszázados évfordulóját, ebből az alkalomból Jókai Mór és felesége, Laborfalvy Róza is március 31-én a városba jön;

— 1871-ben bevezetik a légszesz világítást;

— 1871-ben indul az Erdélyi Protestáns Közlöny, a református egyház folyóirata.

— 1871-ben Korcsolya-Egylet alakul a városban, mely kibéreli a sétatéri tavat, annak szigetére;

— 1877-ben fa korcsolyacsarnokot építtet;

— 1871–1882 között jelenik meg a Kelet című politikai-közgazdasági napilap;

— 1872. május 29-én engedélyezi Ferenc József király a kolozsvári egyetem felállítását és megnyitását;

— 1872. november 10-én az első választott rektor, Berde Áron beiktatásával megnyílik a kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem;

— 1872 novemberében utoljára építik újjá a Németek pallóját fedeles hídként;

— 1872-ben létesül a Társadalom Teketársaság Majális utcai kuglipályája és mulatója, a kolozsvári előkelő polgárság találkozóhelye lesz;

— 1872-től a kolozsvári egyetem román diákjai Gregoriu Silasi román szakos professzor vezetésével önképzőkört működtetnek;

— 1873-ban ünneplik meg először március 15-ét, a Házsongárdi temetőben, a nagy demokrata és utazó Bölöni Farkas Sándor sírja előtt.

— 1873. augusztus 14-én megindul a vasúti közlekedés a Kolozsvár–Brassó vonalon;

— 1873. december 30-án Kolozsvárt születik a Toldalagi–Korda-palotában gróf Bánffy Miklós író, politikus;

— 1873-ban lövölde épül a Sétatéren;

— 1873-ra épül fel a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren a mai vásárcsarnok helyén a Tornavivóda;

— 1874. február 1-jétől 1880. szeptember 1-jéig Simon Elek Kolozsvár polgármestere;

— 1874. június 13-án nyílik meg a Zimmermann Henrik tervei szerint a Sétatér részeként épült favázas nyári színkör;

— 1874-ben indul Finály Henrik szerkesztésében az Erdélyi Múzeum című, az Erdély Múzeum-Egyesület kiadásában megjelenő tudományos folyóirat; 1917–1930, majd 1948–1990 között szünetel;

— 1875-ben kezdi meg az első zsidó elemi fiúiskola működését a városban;

— 1875–1919 között Család és Iskola című nevelési-oktatási folyóirat jelenik meg;

— 1876. január 8-án megalakul a Kolozsvári Orvos–Természettudományi Társulat e tudományágak művelésére és népszerűsítésére; első elnöke Abt Antal, titkára Hőgyes Endre lett.

— 1876. április 27-én a Szülészet kiköltözik az Óvárból a Külső Magyar utcai Simon-házba (ma 1989. december 21. u. 57. sz.);

— 1876 augusztusában kétszer is jár Kolozsvárt Jókai, a Nemzeti Szállóban lakik, 9-én bankettet rendeznek a tiszteletére;

— 1876-ban megindul a kolozsvári Orvos–Természettudományi Társulat Értesítője, mely 1879-től 1889-ig Orvos–Természettudományi Értesítő címmel jelenik meg, majd Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályából a címe 1906–1919, 1932–1948 között, 1991 óta pedig Orvostudományi Értesítő a főcíme;

— 1876-os új közigazgatási rendszerben Kolozsvár Kolozs megye székhelye;

— 1877–1888 között Brassai Sámuel és Meltzl Hugó szerkesztésében Kolozsvárt jelenik meg a világ első összehasonlító irodalmi folyóirata, az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok (Acta Comparationis Litterarum Universarum);

— 1877–1889 között Kanitz Ágost szerkeszti a Magyar Növénytani Lapokat.

— 1878. augusztus 16-án Felsőbb Kereskedelmi Iskola létesül Kolozsvárt;

— 1878-ban megnyílik a kolozsvári sörgyár;

— 1879. március 10–16. között Liszt Ferenc Zichy Géza zongoraművész társaságában Kolozsvárt vendégeskedik;

— 1879. június 10-én a kolozsvári Külső Felső Szén utcában születik Szabó Dezső író;

— 1879 szeptemberében Kolozsvárt vendégszerepel Johannes Brahms és

Joachim József;

— 1879-ben a Kolozsvári Orvos–Természettudományi Társulat egyesül az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, annak szakosztálya lesz;

— 1880. október 3-án a Belső Magyar (Kossuth Lajos, most 1989. december 21.) utcában megnyílik a Felsőbb Leányiskola, melyet igazgatónőjéről, „De Gerando"-nak neveznek, az intézet 1901-ben költözik sétatéri új épületébe.

— 1880-ban a népszámlálás szerint a lakosok száma 31 813, ebből magyar 23 434, román 4962, német 1436;

— 1880-ban Bartha Miklós függetlenségi párti politikus megalapítja az Ellenzék című politikai, közgazdasági és társadalmi napilapot, Kolozsvár leghosszabb életű újságát, mely 1944-ben szűnik meg;

— 1880-tól Pákey Lajos Kolozsvár főmérnöke;

— 1880-as évek elején Kőváry László a Fellegvár dombjának déli lejtőjén 50 000 m2 területet felparcelláztat vasúti alkalmazottaknak házhelyként: létrejön a Kőváry-telep;

— 1881. január 4-én a király engedélyezi nevének az egyetem címébe iktatását (Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem) és az egyetem alapítólevelének kiállítását;

— 1881-ben az ortodox többségű kolozsvári zsidó hitközségből kiválik egy „status quo ante" jellegű csoport, mely 1884-ben neológ hitközséggé szerveződik;

— 1881-ben megszüntetik az óvári kispiacon (Karolina, ma Múzeum tér) a zsibvásárt, Pákey Lajos tervei szerint parkot létesítenek, s kiépítik a járdát a Híd (Wesselényi, ma Ferdinánd király) utcától a Sétatér (Bartha Miklós, ma Emil Isac) utcáig;

— 1882-ben Ajtai K. Albert megalapítja a Magyar Polgár nyomdáját, mely a századvég legjelentősebb kolozsvári nyomdavállalata, felszerelését 1919-ben a román Nemzeti Parasztpárt veszi meg;

— 1882 végén Magyari Mihály megalapítja az Ellenzék nyomdáját, mely egy ideig Franklin Nyomda elnevezéssel működik.

— 1882–1888 között Veress Ferenc szerkeszti a Fényképészeti Lapokat;

— 1882–1889 között Fabinyi Rudolf szerkesztésében jelenik meg a Vegytani Lapok;

— 1883-ban megnyílik Maetz Frigyes téglagyára, évi 3 millió téglát gyárt;

— 1884. február 24-én megalakul a Városi Szépítő-Egylet;

— 1884. augusztus 1-jétől 1886. május 1-jéig Haller Károly jogászprofesszor Kolozsvár polgármestere, a város századfordulós arculatának ő a kialakítója;

— 1884 decemberében megalakul a Kolozsvári Athleticai Club, a KAC;

— 1885 márciusában elkezdődik a Trencsin tér északi részének (ma Avram Iancu tér közepe) a parkosítása, létrejön a Kissétatér;

— 1885. április 12-én a Redut nagytermében Haller Károly kezdeményezésére megalakul az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE;

— 1885. augusztus 29-én Boros György szervező munkájával megalakul az unitárius hit és vallásos élet ápolására a Dávid Ferenc Egylet, első elnökéül Brassai Sámuelt választják;

— 1885. november 10-én a Felső Kereskedelmi Iskola a minisztériumtól Kereskedelmi Akadémia rangot kap, 1887. november 20-án költözik új, Bástya (ma C. Daicoviciu) utcai épületébe.

— 1885-ben rendezik először a Házsongárdi temetőt, sok gazdátlan régi követ kiemelnek a helyéről, kijelölik a parcellákat, elkezdik a fásítást;

— 1885-ben a Magyar utcai „Fejedelmi Kert"-ből származó — ideiglenesen a temetőben tárolt — még ép négy szobrot (Árpád, Lehel, Ôrs, Verbulcs) a város restauráltatja és a Sétatéren állíttatja fel;

— 1885-ben létesül a Kolozsvári Kereskedelmi Bank Rt.;

— 1886. május 1-jétől 1898. június 30-ig Albach Géza Kolozsvár polgármestere;

— 1886. október 24-én avatják fel a Nagy (Ferenc József, ma Horea) utcai neológ zsinagógát;

— 1886-ban alakul meg a kolozsvári Unio Szabadkőműves Páholy, hét alapító mestere: Deáky Albert ügyvéd, Haller Károly jogászprofesszor, Herzog Ödön vasúti felügyelő, Incze József ügyvéd, Kacsóh Lajos vasútigazgatósági titkár, Kovács János unitárius tanár, Szepessy Lajos biztosítóintézeti igazgató; 1887. május 30-án Deáky Albertet választják első főmesterré;

— 1886-ban nyitják meg a kolozsvári javítóintézetet;

— 1886–1950 között jelenik meg a Méhészeti Közlöny;

— 1887. szeptember 22–24. között I. Ferenc József király Kolozsvárt tesz látogatást, a Bánffy-palotában lakik;

— 1887-ben épül fel Pákey Lajos tervei szerint a vágóhíd, 1922-ben és 1936-ban kibővítik;

— 1887-ben megépül a klinikákat és pár környező utcát ellátó első vízmű Kolozsvárt.

— 1887-ben Kolozsvári Zenetársaság alakul Brassai Sámuel vezetésével;

— 1888-ban Kolozsvárt megalakul az Erdélyi Irodalmi Társaság, mely 1889–1897 között évkönyveket ad ki, s több emlékkönyvet, folyóiratot jelentet meg;

— 1888–1895 között jelenik meg a Petőfi Múzeum című irodalmi folyóirat;

— 1888–1896 között Erdélyi Híradó címmel politikai, közgazdasági és társadalmi napilap jelenik meg;

— 1888 januárjában indul a Dávid Ferenc Egylet folyóirata, az Unitárius Közlöny, 1948–1990 között szünetel;

— 1888–1889-ben felépül a Trencsin (később Bocskai, ma Avram Iancu) téren a szabadkőművesek Unio páholyának emeletes székháza;

— 1888. szeptember 3-án Süketnéma Intézet nyílik meg a városban;

— 1888. december 26-án Erdélyi Technológiai és Iparmúzeum létesül Kolozsvárt Pákey Lajos kezdeményezésére, utóbb Ferenc Józsefről nevezik el;

— 1889 májusára elkészül a Szamoson átívelő vashíd az állomás felé vivő Nagy (ma Horea) utca elején;

— 1889. június 10-én az egykori Mikó-kertben leleplezik az Erdélyi Múzeum-Egyesület állíttatta Mikó Imre-mellszobrot.

— 1889. szeptember 2-án Jókai Mór részvételével leplezik le a Mátyás király szülőházára elhelyezett bronz emléktáblát;

— 1890-re sikerül a főtéri templom körüli épületeket eltakarítani, ekkor kezdődik a dísztérré alakítás;

— 1890-ben ünneplik meg először a kolozsvári munkások május 1-jét, a felvonulást betiltják, csak ünnepi gyűlésre kerül sor a Pannónia Szálló nagytermében;

— 1890. augusztus 30-án születik Kolozsvárt, a Toldalagi–Korda-palota emeletén Reményik Sándor költő, halála után, 1941-ben, emléktáblával jelölik meg a házat;

— 1890-ben Kolozsvárnak 32 756 lakosa van.

— 1891. január 11-én az EMKE védnöksége alatt megalakul az erdélyi turizmus és tájismeret elősegítésére az Erdélyi Kárpát-Egyesület;

— 1891. május 1-jén Királyi Tábla (felsőbbfokú bíróság) létesül Kolozsvárt;

— 1891. augusztus 29-én megalakul a kolozsvári Önkéntes Mentő-Egylet;

— 1891. szeptemberére készül el az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Trencsin (ma Avram Iancu) tér szegletén lévő kétemeletes székháza (utóbb vasútigazgatóság);

— 1892. szeptember 18-án megnyílik az Országos Történelmi és Ereklye-Múzeum, főleg az 1848-as emlékek összegyűjtésére, s megindítják az 1898-ig havonta megjelenő 1848–1849. Történelmi Lapokat.

— 1892. november 11-én tartják a kolozsvári színjátszás százéves jubileumi ünnepségét, ebből az alkalomból emléktáblát lepleznek le a Jókai (Napoca) utcai Rhédey-házon, amelynek tánctermében az első előadásokat tartották;

— 1892. november 27-én kezd működni az első telefonközpont a városban 62 előfizetővel;

— 1892-ben a postaigazgatóság Szebenből Kolozsvárra költözik;

— 1892-ben elkészül a Külső Magyar utcai Református Vegyes Népiskola emeletes épülete (ma 1989. december 21. utca 124. sz.);

— 1892-ben a Tordai út mellett (ma a Hősök temetőjén felül) az ortodox zsidó hitközség új temetőt nyit;

— 1892–1917, 1930–1948 között jelenik meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület honismereti folyóirata, az Erdély;

— 1893 májusában indul be a gőzmozdony vontatta „közúti vasút" forgalma: az állomást kötötte össze a Főtérrel, s onnan a Monostor útra és a Magyar utcába volt elágazása; mivel sok balesetet okozott, 1902 nyarán felszámolták.

— 1893-ban hirdetnek pályázatot a Főtéren felállítandó Mátyás-szoborra, a hét pályázó (Bezerédy Gyula, Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András, Vastagh György) közül 1894 májusában Fadrusz János nyeri az első díjat;

— 1893–1902 között épül Meixner Károly tervei szerint az egyetem Farkas (Kogãlniceanu) utcai főépülete, a Mátyás-szobor leleplezése utáni napon, október 13-án avatják fel;

— 1894. április 25-én a Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra Jósika Miklós író és felesége, Podmaniczky Júlia Drezdából exhumált hamvait;

— 1894 májusában zajlik a kolozsvári Redut nagytermében a memorandisták pere: a kiegyezés és az unió újbóli életbeléptetésének negyedszázados évfordulóján az uralkodóhoz Bécsbe vitt emlékirat több jogot követelt a románságnak, s az unió érvénytelenítését kérte; az emlékiratot visszautasították, de aláírói ellen sajtóper indult, 15 személyt elítéltek, utóbb kegyelmet kaptak;

— 1894 augusztusára elkészül az Állami Tanítónőképző Intézet új épülete a Puszta utcában, az utcát utóbb épp az intézet alapítójára való tekintettel Eötvös (ma Constanta) utcának nevezik el (az épületben most a N. Bãlcescu Líceum működik).

— 1894. szeptember 1-jén a Kegyes Tanítórend teológiai intézetet nyit a Farkas (Kogãlniceanu) utcában Kalazantinum elnevezéssel;

— 1894-ben létesül a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank Rt.;

— 1894-ben a Főtéren megnyílik az Erdélyi Bank és Takarékpénztár;

— 1894-ben lebontják a Főtér sarkán álló egyemeletes Nemzeti Szállót, s helyére 1895-ben felépül a New York (ma Continental) Szálloda;

— 1894-től olasz vállalkozó építi ki a város csatornarendszerét;

— 1895 januárjától Kolozsmonostort közigazgatásilag Kolozsvárhoz csatolják;

— 1895. április 11-én engedélyezi a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, hogy az ősszel Kolozsvárt megnyíló református teológiai fakultás diákjai egyben az egyetem hallgatói is legyenek.

— 1895. szeptember 7-én tűzvész pusztít a Külső Magyar (1989. december 21.) utcában;

— 1895 szeptemberében Ferenc József király meglátogatja Kolozsvárt;

— 1895. október 1-jén nyílik meg Gombos Ferenc nyomdája, mely lényegében a Lyceum nyomda folytatása, 1904-ben saját épületbe költözik a Minorita (Tomis, H. Oberth) utcába, a saját lapon, az Újságon kívül számos folyóiratot nyomtat;

— 1895. november 2–3-án, Bánffy Dezső miniszterelnök jelenlétében, felavatják a Református Egyházkerület Teológiai Fakultásának az új épületét a Bocskai (ma Avram Iancu) tér szegletén;

— 1895-ben Parajdról Kolozsvárra költözik Reitter József gyufagyára;

— 1895-ben Izraelita Jótékony Nőegylet alakul;

— 1895-ben létesül az Országos Vöröskereszt Egylet kolozsvári Erzsébet-Mária Szanatóriuma a Külső Magyar utcában (ma 1989. december 21. utca 73. sz.) .

— 1896. január 1-jétől az Országos Karolina Kórházat a belügyi tárcától átveszi a közoktatásügyi, s ezzel egyetemi klinika rangot kap;

— 1896. március 1-jén tart a kolozsvári egyetem először „sub auspiciis regis" (királygyűrűs) doktorrá avatást a felavatott Filep Gyula orvostudor;

— 1986. május 17-én tartja a városi törvényhatóság millenniumi díszközgyűlését a Redut termében, Márki Sándor történészprofesszor az ünnepi szónok, kilenc alkotással akarják a millenniumot emlékezetessé tenni;

— 1896. szeptember 11-én megindul a vezetékes ivóvíz-szolgáltatás.

— 1896. szeptember 30-án a millenniumi ünnepségek részeként megtörténik a Mátyás király szobor alapkőletétele, ezen az uralkodót báró Fejérváry Géza hadügyminiszter képviseli; után felszentelik a város Pákey Lajos tervezte díszzászlaját;

— 1896. szeptember 30-án elhelyezik a Ferenc József Technológiai és Iparmúzeum Malom (Gheorghe Baritiu) utcai épületének az alapkővét; felavatására 1899. március 26-án kerül sor;

— 1896. október 4-én megnyílik a Farkas (Kogãlniceanu) utcában az Állami Polgári Leányiskola;

— 1896. október 18-án Szamosfalva határában leleplezik a két 1849-es vértanú Honvéd-emlékművét.

— 1896-ban már 350 állomással működik a város telefonközpontja, de még nincs összeköttetésben a fővárossal;

— 1896-ban elhatározzák, hogy a főtéri házak elé 5 m széles aszfaltjárdát, a templom köré aszfaltozott korzót építenek, a körbe futó szekérutat

12 m szélességben gránitkővel rakják ki — ezek 1898-ra el is készülnek;

— 1896-ban a millennium alkalmából kezdik kiépíteni a kolozsmonostori apátsági templom még álló szentélyéhez illeszkedő neogótikus hajót;

— 1896–1897-ben épül a Monostor (Motilor) út elején az új vármegyeháza, a sétatéren pedig a korcsolyapavilon és a kioszk;

— 1896–1897-től önállósul az Unitárius Papnevelő Intézet, s hallgatói megszerezhetik az egyetemi hallgatói státust;

— 1897. március 15-én a Petőfi és felesége 1847-es kolozsvári látogatását megörökítő emléktáblát helyeznek a Külső Torda (Petőfi, ma Avram Iancu) utcai Biasini Szálló falára.

— 1898-ban Kolozsvár és Szászfenes között vízgyűjtő létesül, mely 1901-től látja el friss vízzel Kolozsvárt;

— 1898–1907 között Erdélyi Protestáns Lap címmel jelenik meg az Erdélyi Református Egyházkerület hetilapja;

— 1899. január 2-án tartanak először filmvetítést Kolozsváron, a Farkas (Kogãlniceanu) utcai színházban;

— 1899 áprilisában hoznak először határozatot a kolozsvári utcák átkereszteléséről: a létező 224 utcából és térből 69-nek adnak új nevet, többnyire az addigi spontánul kialakult beszélő neveket helyettesítik történelmi személynevekkel;

— 1899 áprilisában lebontják a főtéri emlékoszlopot, a Státuát, majd az Óvár központi terén, a Karolina (ma Múzeum) téren állítják fel újra;

— 1899 nyarán lebontják a főtéri templom előtti fogadalmi kaput, s a Szentpéteri templom előtt — méreteit lecsökkentve — állítják fel;

— 1899. szeptember 16-ra készülnek el a Főtér keleti sorát meghatározó katolikus egyház építtette státusházak, s ekkor a Szentegyház (ma Iuliu Maniu) utcát meghosszabbítják a Főtérig;

— 1899–1927 között jelenik meg az Újság című politikai napilap;

— XIX. század végén 13 bank és biztosító társaság működik Kolozsvárt;

— 1900 őszén épül ki a Fellegvár Sétatér felöli oldalán a 420 méter hosszú szerpentines sétaút, mely felvezet a tetőre; e sétaút közepe táján állítják fel a Pákey Lajos tervezte talapzatra Erzsébet királyné Stróbl Alajos készítette mellszobrát;

— 1900. október 15-én megnyitják a Vakok Tanintézetét, 1903-ra épül fel Honvéd utcai kétemeletes épülete;

— 1900-ban Szászrégenből Kolozsvárra költözik a Renner bőrgyár, mely rövidesen a vidék legjelentősebb cipőgyára lesz.

— 1900-ban a város lakossága 45 295 fő, közülük 35 590 magyar, 8176 román, 5878 épületéből 415 egy-, 43 két-, 3 háromemeletes; ezekben csak 589 önálló fürdőszoba létezik;

— 1900-ban a Reitter-féle gyufagyár 240 munkást foglalkoztat;

— 1901-re húzzák fel a Sétatér melletti Bánffy-kertbe a Felsőbb Leányiskola új épületét (ma az egyetem kémia karáé);

— 1901. szeptember 21-én leplezik le a Budapestről exhumált Jakab Elek történetíró síremlékét a Házsongárdi temetőben;

— 1901. szeptember 22-én megnyitják a kolozsvári Unitárius Kollégium új, Pákey Lajos tervezte kétemeletes épületét;

— 1902-re készül el a Monostor úti Fájdalmas Szűzanya tiszteletére épített kis kápolna, 1942-ben kibővítik.

— 1902. augusztus 21-én adják át a forgalomnak a Sátatért a fellegvári sétánnyal összekötő Erzsébet gyaloghidat;

— 1902. október 10–14. között jár utoljára Jókai Kolozsvárt fiatal felesége társaságában, részt vesz az Erdélyi Irodalmi Társaságnak az Unitárius Kollégium dísztermében rendezett ünnepi ülésén, a színház díszelőadásán és a Mátyás-szobor leleplezésén;

— 1902. október 12-én országos ünnepség keretében leplezik le Fadrusz János Mátyás szoborcsoportját a Főtéren;

— 1902. október 12-én a Mátyás király szülőházban megnyílik az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi múzeuma;

— 1902. október 13-án avatják fel a Hunyadi (ma Stefan cel Mare) tér és a Honvéd (ma Dorobantilor) utca sarkán épült Igazságügyi palotát;

— 1902 őszére felépül a Református Kollégium Petőfi (Avram Iancu) utcai új kétemeletes épülete;

— 1902-ben a leányiskola építésével a Sétatérről kiszoruló, 1885 óta ott lévő négy fejedelemszobrot restauráltatva a Fellegvárra viszik, a legfelső sétányon állítják fel;

— 1903-ban Kolozsvárt rendezik meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXII. Vándorgyűlését;

— 1903. április 6-án a református egyház megveszi a Monostor (Motilor) úti gróf Nemes-féle telket templomépítésre;

— 1903. május 17-én az Erdélyi Irodalmi Társaság emléktáblával jelöli meg azt a házat, ahol 1845-ben Deák Ferenc és Vörösmarty vendégeskedett;

— 1903-tól jelenik meg Elie Daianu szerkesztésében a Rãvasul című politikai passzivizmust hirdető román művelődési folyóirat;

— 1903-tól 1944-ig jelenik meg a Ferenc-rendiek kiadásában a Szent Ferenc Hírnöke, majd csak Hírnök című keresztény társadalmi, irodalmi és művészeti folyóirat.

— 1904. január 1-jén Egyetemi Gyógyszertár létesül;

— 1904. szeptember 28-án leleplezik a kolozsvári Arany János (utóbb Béke, ma Lucian Blaga) téren a prágai Szent György-szobor másolatát (1960 óta a szobor a Farkas utcában látható);

— 1904. szeptember 30-án Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter jelenlétében ünnepélyesen megnyitják a Hunyadi (ma Stefan cel Mare) téri Tanítók Házát, mely 1902–1903-ban épült s 49 szobájában 98 fiatalnak nyújt szállást;

— 1904-ben az Unió (Memorandumului) utca keleti végére felépül az Osztrák–Magyar Bank székháza (ma Dacia Felix Bank);

— 1904-ben létesül a kolozsvári Kereskedelmi Hitelintézet;

— 1905-ben felépítik a villamosművet és gyűjtőtavát Hidegszamoson;

— 1906 áprilisában megnyílik az első kolozsvári filmszínház.

— 1906. június 17-én tartják az utolsó előadást a Farkas utcai kőszínházban: Katona József Bánk bánjának Gertrudis szerepében Jászai Mari lép fel;

— 1906. szeptember 8-án avatják fel a Hunyadi (Stefan cel Mare) téri új színházépületet;

— 1906-ban Trefán Leonard Ferenc-rendi tartományfőnök a kolozsvári kolostor mellett Szent Bonaventúra elnevezésű nyomdát alapít, mely az 1948-as államosításig működik, főleg katolikus kiadványokat készít;

— 1906-ban megkezdődik a villanyvilágítás Kolozsvárt, a következő évben a város 218 utcájában 1416 villanyégő világít;

— 1906–1907-ben épül, s 1909. május 18-án kerül felavatásra az Egyetemi Könyvtár Szent György (ma Lucian Blaga) téri épülete;

— 1906–1910 között Előre címmel jelenik meg politikai napilap Kolozsvárt.

— 1907-ben a Monostor (Motilor) úti, Auguszteum néven ismert női dolgozóház, óvoda és elemi iskola csődbe jut, épületeit átveszi a katolikus plébánia, s Hirschler József plébános elemi iskolát, óvodát,

leányárvaházat létesít; a továbbra is Auguszteum nevű intézet vezetését a Miasszonyunk-iskolanővérekre bízza;

— 1908-ig a város 120 utcáját kövezik ki;

— 1908 januárjában Udvari András készít először filmfelvételeket Kolozsvárt, ezeket Budapesten is bemutatják;

— 1908–1913 között az Erdélyi Irodalmi Társaság Erdélyi Lapok címmel jelentet meg irodalmi folyóiratot;

— 1908-ban indul és máig is megjelenik a Református Szemle című egyházi folyóirat;

— 1909-ben létesül a Nádas mentén a Junász Fémipari Üzem;

— 1910. július 18-án avatják fel a nyári színház favázas épülete helyére emelt beton színházépületet, a magyar társulat ma is ebben játszik.

— 1910 szeptemberében adják át használatra az Egyetem és Petőfi (Avram Iancu) utcák sarkán az első kolozsvári diákotthon és kantin, a „menza" épületét (később Avram Iancu, illetve Gábor Áron Diákotthon);

— 1910-es népszámlálás adatai szerint 60 808 lakosa van Kolozsvárnak, ebből 50 704 magyar (83,3%), 7562 román (12,4%), 1676 német (2,8%); felekezetek szerint 19 021 katolikus, 20 726 református, 8646 görög katolikus, 7046 izraelita, 2016 lutheránus, 1994 unitárius, 1359 görögkeleti;

— 1910-ben a Ferenc József (Horea) út elején felépül az Uránia-palota, benne az első — e célra tervezett — kolozsvári filmszínházzal, tulajdonosa Udvari András;

— 1910–1911-ben készül el a Kereskedelmi és Iparkamara Kossuth Lajos (1989. december 21.) utcai szecessziós épülete.

— 1911. szeptember 8-án, országos visszhangú ünnepség keretében, emlékeznek meg Kolozsvárt az EMKE megalakulása félszázados évfordulójáról;

— 1911-ben impozáns Ferenc József (Horea) úti épületében megnyílik a Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézet, internátusát 1916-ra húzzák fel;

— 1912. május 27-én a Belgyógyászati Klinika udvarán leleplezik Purjesz Zsigmond orvosprofesszor ifj. Vastagh György készítette mellszobrát (a klinikák román átvételekor a szobor, talapzatával együtt, kikerül a temetőbe, Purjesz sírjára);

— 1912 őszén a sétatéri színkörben mozit rendez be Janovics Jenő;

— 1913 augusztus–szeptemberében készül Janovics Jenő és a Pathé-cég együttműködésével az első kolozsvári játékfilm, a Sárga csikó;

— 1913. szeptember 17-én megnyitják az Állami Tanítóképző Intézet Eperjes (Onisifor Ghibu) utcai új épületét.

— 1913. december 1-jétől 1918 decemberéig, a románok bevonulásáig dr. Haller Gusztáv ügyvéd a polgármester;

— 1913-ban kezdik építeni és 1914. március 22-én szentelik fel a Monostor úti „kakasos" református templomot;

— 1914 márciusában Kolozsvárt is részt vesz filmbemutatókon Valdemar Psilander, a kor híres filmszínésze;

— 1914-ben a következő hírlapok jelentek meg Kolozsvárt: Ellenzék, Estilap, Friss Posta (Hétfői lap), Kolozsvári Ellenőr (Hétfői Híradó), Kolozsvári Hírlap, Kolozsvári Tükör, Újság;

— 1914-ben működő szállodák: Aranysas (Ferenc József, ma Horea út), Biasini (Petőfi, ma Avram Iancu utca), Ferenc József (Ferenc József, ma Horea út), Hungária (Wesselényi Miklós, ma Ferdinánd király utca), Korona (Kossuth Lajos, ma 1989. december 21. utca), Központi (Főtér), New York (Jókai, ma Napoca utca), Pannónia (Kornis, ma E. Zola utca), Vereskereszt (Monostori, ma Motilor út), Wesselényi (Wesselényi Miklós, ma Ferdinánd király utca).

— 1914-ben a Tordai út mellett megnyílik a Hősök temetője;

— 1914 táján a város területe eléri az 1000 hektárt;

— 1914-től Kolozsvár lett a ferencesek rendtartományi székhelye;

— 1914–1921 között Janovics Jenő vezetésével filmgyár működik Kolozsvárt, mely száznál több filmet készít;

— 1915. augusztus 18-án leleplezik a Kolozsvári Szeszák Ferenc készítette Kárpátok őre szobrot a Deák Ferenc (Eroilor = Hősök) utca elején, a városháza előtti járdaszigeten;

— 1915–1918, 1923–1944 között jelenik meg Az Út című református lelkipásztori folyóirat;

— 1917-ben gyermekklinika létesül az egyetem keretein belül a Majális (Köztársaság = Republicii) utcában, a mai onkológia helyén álló épületben;

— 1918 augusztusa táján a család emléktáblával jelölteti meg Kőváry László történetíró óvári lakóházát.

— 1918. október 31-én Kolozsvárt is kitör a forradalom;

— 1918. december 1-jén megalakul Kolozsvárt a Székely Hadosztály, parancsnoksága a hadi kórház részére lefoglalt Tanítók Házában működik;

— 1918. december 9-én a magyar kormány Apáthy István egyetemi tanárt nevezi ki Kelet-Magyarország kolozsvári székhelyű kormánybiztosává;

— 1918. december 22-én Kolozsvár főterén 50 ezres tömeg 26 vármegye magyarsága nevében tiltakozik a december 1-jei gyulafehérvári döntés, vagyis Erdély Romániába való bekebelezése ellen, a gyűlés fő szónoka Apáthy István, akit ezért utóbb meghurcolnak;

— 1918. december 24-én a román királyi csapatok bevonulnak Kolozsvárra, Haller Gábor polgármester átadja a város vezetését.

— 1918. december 24-én megjelenik a Keleti Újság című napilap első száma;

— 1918 végén indul meg az Új Kelet című zsidó heti-, majd 1920-tól napilap;

— 1919. január 3-án a nagyszebeni Kormányzótanács elrendeli minden magyar állami tanintézet átvételét, február 19-én a magyar nemzetiségű tanárokat a román állam iránti hűségeskü letételére szólítják fel;

— 1919. január 17-én Apáthy István kormánybiztost letartóztatják, emiatt a magyar kormánybiztosság beszünteti működését.

— 1919. január 19-re összehívják a városháza tisztviselői karát élén Haller Gusztáv polgármesterrel, s felszólítják a román király iránti hűségeskü letételére, mind a 138-an megtagadják ezt; erre elbocsátják őket, s beiktatják dr. Pop Iuliant, Kolozsvár első román polgármesterét, utána a bécsi döntésig még tizenegyen következnek, többen két alkalommal is betöltik a tisztséget;

— 1919. május 7-én román fiatalok ledöntik a Széchenyi téri kút felett álló Széchenyi-szobrot;

— 1919. május 9-én a román Kormányzótanács a román király iránti hűségeskü letételére szólítja fel az egyetem tanári karát, ennek megtagadása miatt május 12-én délben a román hatóságok eltávolítják a tanári kart, s katonai segédlettel „átveszik" az egyetemet;

— 1919. május 14-én bukaresti művészekkel tartanak először román nyelvű előadást a Hunyadi (Stefan cel Mare) téri színházban, szeptembertől kezdve szerveznek Kolozsvárt önálló román társulatot;

— 1919. május 27-én a román királyi pár meglátogatja Kolozsvárt;

— 1919. június 13-án az Országos Karolina Kórház és Klinika éléről eltávolítják dr. Engel Gábor c. rendkívüli tanár igazgatót, s román vezetés alá helyezik az intézetet;

— 1919. szeptember 24-én az Erdélyi Református Egyházkerület Református Leánygimnázium felállításáról hoz határozatot;

— 1919. október 1-jétől a román hatalom birtokába veszi a Hunyadi (ma Stefan cel Mare) téri színházat; a kiutasított magyar társulat szeptember 30-án tartja búcsúelőadását, a Hamletet játsszák, ezután a sétetéri színkörben kénytelenek meghúzódni.

— 1919. október 10-én Nagyszebenből Kolozsvárra költözik az erdélyi ügyeket irányító Kormányzótanács, s itt működik 1920 áprilisáig, megszüntéig;

— 1919. november 3-án 2000 beiratkozott diákkal a magyaroktól elvett épületekben és felszereléssel megnyílik a kolozsvári román egyetem;

— 1919. december 2-án tartja az újonnan alakult kolozsvári román színtársulat első előadását a Hunyadi (Stefan cel Mare) téri színházban;

— 1919-ben az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonát képező, leánygimnáziuma részére fenntartott Magyar (1989. december 21.) utcai épületekben és telken Dominic Stanca nőgyógyászati kórházat létesít, mely napjainkig is „Stanca" néven ismert.

— 1919–1940 között jelenik meg meg a Nemzeti Parasztpárt kolozsvári napilapja, a Patria (Haza);

— 1920. február 1-jén Ferdinánd király jelenlétében avatják fel a kolozsvári román egyetemet, mely 1927-ben felveszi címébe a király nevét;

— 1920. május 20-án nyílik meg a Hunyadi (Stefan cel Mare) téri színházban a kolozsvári Román Opera Verdi Aidájának az előadásával, ez Románia első operaháza;

— 1920. június 4-én aláírják a trianoni békediktátumot, mely Erdély, s ezzel Kolozsvár sorsát is Romániához köti;

— 1920 júniusában a Kolozsvárt maradt magyar egyetemi tanárok a magyar egyházak támogatásával hatkaros felekezetközi magyar egyetemet próbálnak alapítani, nem kapnak rá engedélyt.

— 1920. augusztus 16-án az erdélyi magyar egyházak támogatásával megalapítják a Minerva Nyomdai Műintézetet, mely a két világháború közti legfontosabb erdélyi magyar nyomda;

— 1920. augusztus 28-án Unitárius Irodalmi Társaság létesül Kolozsvár székhellyel;

— 1920 szeptemberében megnyílik a kolozsvári zsidóság Tarbut fiú- és leányközépiskolája, magyar tan- nyelve miatt a román hatóságok 1927-ben megvonják működési engedélyét;

— 1920 szeptemberétől 1925 novemberéig jelenik meg Erdélyi Orvosi Lap címmel az első romániai magyar orvosi folyóirat;

— 1920 októberében a kolozsvári református teológia épületében Református Tanárképző Intézet létesül felekezetközi jelleggel, a hatóságok 1921. október 1-jén az intézetet feloszlatják;

— 1920 novemberétől 1931 végéig jelenik meg Kende János szerkesztésében az Erdélyi Magyar Lányok című ifjúsági folyóirat;

— 1920. december 5-én az Erdélyi Gazdasági Egyesület tiltakozó nagygyűlést rendez Kolozsvárt a román agrárreform ellen, küldöttséget menesztenek a királyhoz.

— 1920 decemberében kerül sor az utcák román átkeresztelésére;

— 1920-ban megalakul a Haggibor zsidó sportegyesület;

— 1920-ban a városnak 83 542 lakosa van;

— 1920— 1922 között jelenik meg a Keleti Újság mellékletéből önállosult Napkelet című havi folyóirat;

— 1921. január 23-án Kolozsvárt megjelenik Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád Kiáltó szó című röpirata, amely helybenmaradásra, szervezkedésre és munkára szólítja fel az erdélyi magyarságot;

— 1921. március 1-jén a városi tanács levéteti Mátyás király szülőházáról a magyar nyelvű bronz emléktáblát;

— 1921. március 11–12-én ünnepelik a kolozsvári színház megnyitásának százéves évfordulóját;

— 1921. május 7-én a kolozsvári tanács végleg eltávolíttatja Széchenyi István mellszobrát a Széchenyi (Mihai Viteazul) téri kútról.

— 1921–1944 között jelenik meg a Pásztortűz című irodalmi-művészeti-társadalmi képes hetilap;

— 1922. január 15-én Kolozsvárt megalakul a politikai aktivitást sürgető Magyar Néppárt, elnökéül Kecskeméthy Istvánteológiai tanárt választják;

— 1922. február 6-án körülbelül kétezer fős román tüntető tömeg szétrombolja az Ellenzék című napilap szerkesztőségét;

— 1922. február 12-én a kolozsvári Redut nagytermében megalakul a Magyar Nemzeti Párt, melynek elnöke Ferencz József unitárius püspök majd Grandpierre Emil lesz;

— 1922. december 8-án a városi tanács díszpolgárrá választja Gheorghe Siont s róla nevezi el a Szent György teret.

— 1923. január 1-jén létesül Károly trónörökös kezdeményezésére az Erdélyi Néprajzi Múzeum;

— 1923. április 29-én az erdélyi magyar szabadkőműves páholyok Kolozsvárt tartanak kongresszust;

— 1923. augusztus 15-én a kormány bezáratja a Marianum keretében működő tanárképezdét;

— 1923. szeptember 6–8-án a Romániai Magyar Dalosszövetség 23 dalárda részvételével megrendezi első országos dalosversenyét Kolozsvárt;

— 1923-tól Kolozsvárt jelenik meg a Romániai Magyar Dalosszövetség 1922 januárjában, Brassóban alapított lapja, a Magyar Dal (megszűnik 1936-ban);

— 1923–1933 között épül fel a Bocskai (akkor Cuza Vodã, most Avram Iancu) téren a görögkeleti székesegyház, a „katedrális".

— 1923–1946 között református szépirodalmi-tudományos ifjúsági lap jelenik meg Ifjú Erdély címmel;

— 1924. április 29-én a Római Katolikus Státus a kolozsmonostori apátság „kálvária" templomát 25 évi használatra átengedi a görög katolikusoknak, csak 1994-ben tudják majd visszaszerezni.

— 1924-ben a Korcsolyázó Egylet korcsolyapályát létesít a kétágú református templom mögötti területen;

— 1924-ben egy mindössze négy számot megért, a kulturális közeledést elősegítő négynyelvű (francia, román, magyar, német) folyóirat jelenik meg Cultura címmel;

— 1924-ben Erdélyi Szépmíves Céh elnevezéssel irodalmi könyvkiadó létesül;

— 1924–1929 között Erdélyi Irodalmi Szemle címmel tudományos és kritikai folyóirat jelenik meg;

— 1924–1938 között a kolozsvári liberális párt napilapja, a Natiunea (A nemzet) jelenik meg;

— 1925. február 2-án a városi tanács 25 évre kiadja a Redut épületét a hadseregnek, hogy ide rendezzék be a Katonai Kört (tiszti kaszinót);

— 1925. október 11-én újra megnyílik a Mátyás király szülőház két — a polgármesteri hivatal kiutalta — helyiségében az Országos Történelmi és Ereklyemúzeum kiállítása;

— 1925 novemberében létesül Kolozsvárt román tannyelvű Képzőművészeti Főiskola, melyre sok magyar fiatal is beiratkozik, a tanintézet 1933-ban Temesvárra teszi át székhelyét;

— 1925 karácsonyán az árvíz elsodorja a Németek pallóját, többet nem építik újjá;

— 1925–1930 között A Jövő Társadalma címmel társadalomtudományi és szociálpolitikai szemle jelenik meg Aradi Viktor szerkesztésében;

— 1925–1940 között Jóbarát címmel szerkesztenek katolikus irodalmi-tudományos ifjúsági folyóiratot.

— 1926. január 1-jén lép életbe Románia új, egységes területi felosztása (72 megyére), Kolozsvár Kolozs megye székhelye;

— 1926 áprilisában bezárják a Biasini Szállodát és a földszintjén működő orfeumot, az épületet lakóházzá alakítják át;

— 1926 novemberében a magyar minoriták kénytelenek a görög katolikusoknak átadni kolozsvári templomukat, mert azt a pápa nekik adományozta;

— 1926–1932 között Művészeti Szalon címmel jelenik meg képes havi folyóirat;

— 1926–1940 között, majd 1957 óta jelenik meg a Korunk című társadalomtudományi szemle.

— 1927-re felépül a Református Leánygimnázium Király (I. C. Brãtianu) utcai kétemeletes saroképülete;

— 1927 májusának közepén Kolozsvárt vendégszerepel Pietro Mascagni olasz zeneszerző;

— 1927 augusztusában megszűnik a nagymúltú kolozsvári Újság című napilap;

— 1927 októberében Sebestyén Dávid építkezési vállalkozó nagy adományával megveti a Zsidó Kórház alapjait;

— 1927. november 18-án Kolozsvárt megalakul a romániai Református Nőszövetség, az erdélyi kerület élére Makkai Sádornét választják;

— 1927. december 7–8-án zsidó-ellenes diákzavargások során templomokat és üzleteket dúlnak fel;

— 1927-ben a neológ zsidó hitközség új temetőt nyit a Majális (Republicii = Köztársaság) utca végén;

— 1927-ben az Ortodox Zsidó Temetkezési Egylet kertet vásárol a Tordai út 154. sz. alatt új temető nyitására;

— 1927-ben indul a Kálvinista Világ, majd 1934-től Kiáltó Szó című 1944-ig megjelenő református egyháztársadalmi folyóirat;

— 1927-től a Keleti Újság című kolozsvári napilap a Magyar Párt sajtószerve lesz;

— 1928 januárjától 1938 végéig jelenik meg Kolozsvárt az Orvosi Szemle — Revista Medicalã — Ärztliche Rundschau című háromnyelvű folyóirat;

— 1928 májusától 1944 szeptemberéig, a helikoni munkaközösség kiadványaként jelenik meg az Erdélyi Helikon című szépirodalmi és kritikai folyóirat;

— 1928. augusztus 2-án először száll le Kolozsváron utasszállító repülőgép.

— 1928. november 10-én az erdélyi magyar nőegyesületek első kongresszusát tartják Kolozsvárt;

— 1928-tól 1935-ig a líceumi oktatás hétosztályos az országban;

— 1929. március 2-ától — tizenegy év után — újra lehet Kolozsvárról Budapesttel telefonon beszélni;

— 1929-ben hosszas pereskedés eredményeként a román Egészségügyi Minisztérium tulajdonába kerül a Magyar (1989. december 21.) utcai Vöröskereszt Szanatórium épülete, Radu Stanca főorvos Onkológiai Intézetet létesít benne;

— 1929-ben a romániai magyar képzőművészek összefogására megalakul a Barabás Miklós Céh;

— 1929-ben a Reitter-féle gyufagyárat egy svéd cég veszi bérbe, majd 1932-ben bezárják;

— 1929-ben az egykori kolozsmonostori Gazdasági Akadémia külön törvénnyel egyetemi rangot kap (Academia de Înalte Studii Agronomice).

— 1929-től alakítják ki az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegét a Hójában;

— 1930. július 30-án királyi rendelettel jóváhagyják Kolozsvár város címerét: azonos a korábbi, középkori eredetű címerrel;

— 1930. július 30-án a városi tanács a postapalota mögötti teret jelöli ki az első távolsági autóbuszállomás helyéül;

— 1930. december 14-én a kolozsvári román egyetem 423 magyar diákja megalapítja az Erdélyi Egyetemi Hallgatók Bolyai Művelődési Körét;

— 1930-ban László Dezső szerkesztésében indul, s 1940-ig jelenik meg a fiatalabb nemzedék sajtószerve, az Erdélyi Fiatalok című folyóirat;

— 1930-ban Kolozsvár legjelentősebb ipari egysége, a Renner Testvérek bőrgyára egyesül a temesvári Turul cipőgyárral, új elnevezése: Dermata;

— 1930-as román népszámlálás 100 844 lakost talál Kolozsvárt, ebből 54 776 ma-gyar (54,4%), 34 836 román (34,6%), 2702 német (2,7%), 8530 más anyanyelvű; 13 504-en (13,4%) vallották magukat zsidónak;

— 1930-ban az új püspök, Iuliu Hossu a Szamosújvár–kolozsvári Görög Katolikus Püspökség székhelyét áthelyezi Kolozsvárra, 1931-ben a Monostori (Motilor) út 24. számú házat megvásárolják püspöki palotául.

— 1930-tól érinti a várost a gazdasági válság, számos gyár bezár, sokan válnak munkanélkülivé;

— 1930–1931-ben új közúti híd épül a Szamoson a Rudolf (Decebal) út és a Kádár (I. P. Voitesti) utca között;

— 1931 októberében Nagyváradon tartja alakuló közgyűlését a kolozsvári székhelyű Károli Gáspár Református Irodalmi Társaság;

— 1931. november 29-én nyílik meg a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara építtette Tőzsdepalota modern épülete a Deák Ferenc (Hősök = Eroilor) utca és a Bocskai (ma Avram Iancu) tér sarkán (jelenleg Tisztek Háza);

— 1932-ben Nicolae Iorga javaslatára a nagy uralkodó emlékét sértő román feliratot helyeznek a főtéri Mátyás király szobor talapzatára;

— 1932. december 1-jei ünnepségek előestéjén a kolozsvári magyar diplomáciai kirendeltség előtt tüntetést rendeznek, s egy égő fáklyával az egyik helyiséget lángra lobbantják, majd kitűzik az épületre a román zászlót;

— 1932–1940 között független politikai napilapként jelenik meg a Jóestét;

— 1933. március 13-án a városi tanács rendelettel szabályozza a városi autóbusz-közlekedést;

— 1933. október 10-én a városi tanács jóváhagyja Kolozsvár nyolc kerületre osztását.

— 1933–1944 között a katolikus egyház kiadásában jelenik meg az Erdélyi Iskola című oktatásügyi negyedévi folyóirat;

— 1933–1944 között jelenik meg az Ellenzék esti kiadványaként a Kolozsvári Estilap;

— 1933–1940 közt jelenik meg a Magyar Újság című néplap;

— 1934. július 17-én a városi tanács rendelettel szabályozza a taxival történő személyszállítást;

— 1934. augusztus 13–20-án alakul meg Marosvásárhelyen a kolozsvári székhelyű Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ), mely szemben áll az Országos Magyar Párttal;

— 1934. december 22-én átadják a forgalomnak a Villamosművek utcáját az Előd (Garibaldi) utcával összekötő gyalogos vashidat;

— 1934-ben a nagyváradi Jogakadémia beolvad a kolozsvári egyetem jogi karába;

— 1934–1940 között jelenik meg Ligeti Ernő szerkesztésében a Független Újság című szabadélvű politikai-társadalmi lap;

— 1935 elején a román kormány jóváhagyja az EMKE ismételten módosított alapszabályait, s ezzel a vagyonától megfosztott egyesület — 17 évi szünetelés után — újból munkához kezdhet.

— 1935. július 12-én a városi tanács elhatározza a cselédpiacnak a Széchenyi (Mihai Viteazul) térről a városháza hátsó udvarára való költöztetését;

— 1935-ben tulajdonosa, a román egyetem lebontatja a Farkas (Kogãlniceanu) utcai patinás színházépületet, s helyére modern diákházat építtet, melynek felavatására 1937. június 13-án kerül sor II. Károly román király jelenlétében, akit díszdoktorsággal is megtisztelnek;

— 1935-től a líceumi oktatást újra nyolcosztályossá teszik;

— 1935-ben Koós Kovács István szerkesztésében megindul az újabb nemzedéket csoportosító Hitel című folyóirat, melyet 1936-tól 1944-ig Venczel József nemzetpolitikai szemleként szerkeszt;

— 1935–1936-ban alakítják ki a Szamos déli partján a város nyugati végében az eleinte II. Károly király (majd Horthy Miklós, I. Mihály, Victor Babes), jelenleg a kezdeményező, Iuliu Hatieganu orvosprofesszor nevét viselő egyetemi sportparkot;

— 1936. május 21-én a Bethlen-bástya elé hármas fakeresztet állítanak Baba Novac emlékére;

— 1936. június 6-án a kolozsvári állomáson köszöntik a Bukarest felé utazó Eduard Benest, Csehszlovákia elnökét;

— 1936. november 20-án Kolozsvárt vendégszerepel George Enescu román zeneszerző;

— 1937 május–júniusában lebontják a Redut hátsó szárnyát;

— 1938. augusztus 15-től új közigazgatási rendszert vezetnek be, a megyék fölé helyezik a tartományt (tinut), Kolozsvár a hét megyét felölelő Szamos tartomány székhelye;

— 1938-ban a lakosok száma

115 000, a város területe 1813 hektár;

— 1938-ban új, román nyelvű telekkönyveket vezetnek be.

— 1939. február 11-én — az Országos Magyar Párt felosztását követően — Kolozsvárt megalakul a magyarság új politikai képviselő szerve, a Magyar Népközösség, elnökéül gróf Bánffy Miklóst választják;

— 1939. február 12-én Kolozsvárt szentelik püspökké a város addigi plébánosát, Márton Áront;

— 1939. december 29-én Kolozsvárt jár II. Károly román király fia, Mihály kíséretében;

— 1939-ben Kolozsvárt 9 autóbuszjárat áll a közönség rendelkezésére;

— 1939-re épül fel az Írisz-telepi unitárius templom (ma a II.-es egyházközségé, Zsigmond király/Máramaros utca 167. sz.);

— 1940. augusztus 30-án a második Bécsi döntéssel Erdély északi és keleti része (43 492 km2) Kolozsvárral együtt újra Magyarország részévé válik;

— 1940. szeptember 11-én vonul be Kolozsvárra a magyar hadsereg;

— 1940. szeptember 15-én tartják a Főtéren Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a város „visszatérési ünnepségét";

— 1940. október 15–16-án tárgyalja és fogadja el a magyar törvényhozás az egyetem Szegedről Kolozsvárra való visszatelepítését kimondó törvénycikkelyt;

— 1940. október 19-én kelt rendelettel a kolozsvári egyetem mellé Erdélyi Tudományos Intézet elnevezésű kutatóközpontot létesítenek Erdély földrajzi, néprajzi, történeti, társadalmi, nyelvészeti, irodalmi, embertani sajátosságai tanulmányozására.

— 1940. október 24-én Horthy Miklós kormányzó és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében megnyitják az egyetemi

tanévet;

— 1940. novemberében Zsidó Gimnázium létesül Kolozsvárt a Nagy-Szamos (Iasilor) utcában;

— 1940. november 26-tól 1944 áprilisáig Inczédy-Joksmann Ödön Kolozs megye és Kolozsvár főispánja;

— 1941 januárjában az utcaneveket magyar szempontok szerint visszaállítják,illetve módosítják, egységesítik a házszámozást is;

— 1941 januárjában a következő filmszínházak működtek Kolozsvárt: Capitol (Főtér), Edison (Hosszú, ma Ploiesti utca), Egyetem (Egyetem utca), Rio (Patak, ma Sindicatelor = Szakszervezetek utca), Royal (Deák Ferenc, ma Eroilor = Hősök utca), Urania (Ferenc József, Horthy, ma Horea út);

— 1941-ben a következő időszaki sajtótermékek jelentek meg Kolozsvárt: Ellenzék, Keleti Újság, Kolozsvári Estilap, Magyar Újság, Tribuna Ardealului, Erdély, Erdélyi Helikon, Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Szemle, Hírnök, Ifjú Erdély, Jóbarát, Keresztény Magvető, Pásztortűz, Református Család, Református Szemle, Unitárius Közlöny;

— 1941. április 16-án tartja a kolozsvári törvényhatóság alakuló közgyűlését, a polgármester dr. Keledy Tibor lesz, aki a katonai közigazgatást vezető Beck Albert ezredestől veszi át a város ügyeinek irányítását.

— 1941-es magyar népszámlálás 110 956 lakost talál a városban (53 934 férfi, 57 022 nő), közülük 97 698 magyar, 10 029 román, 1825 német, 1404 más anyanyelvű; más forrás szerint közülük16 763-an zsidók voltak;

— 1941–1944 között jelenik meg a Nép és Nyelv című néprajzi és nyelvészeti folyóirat;

— 1941–1944 között rendszertelenül jelenik meg a Szellem és Élet című filozófiai folyóirat;

— 1942. november 15-én megünneplik az erdélyi magyar színjátszás kezdetének 150. évfordulóját;

— 1942. november 23-án katonai pompával átszállítják I. és II. Apafi Mihály fejedelmek és feleségeik hamvait a kétágú református templomból a Farkas utcaiba, s ott örök nyugalomra helyezik őket;

— 1942-ben a város filmszínházai: Árpád (322 hely), Corvin (460), Egyetem (320), Erdélyi (433), Mátyás király (465), Rákóczi (398).

— 1942-bem a következő szállodák és fogadók működnek Kolozsvárt: Asztoria (95 szoba), Erdélyi (5), Hargita (31), Karolina (10), Központi (30), New York (66), Park (35), Szieszta (21), Transsylvania (42); Aranysas fogadó (5), Nagy Miklós fogadója (6), Szente fogadó (2), Óvári fogadó (10); 118 lovas bérkocsi és 103 autótaxi áll az utazók rendelkezésére;

— 1942–1944 között Termés címmel negyedévi folyóirat jelenik meg;

— 1942–1944 között Kolozsvári Szemle című negyedévenkénti várostörténeti és -igazgatási folyóiratot ad ki a kolozsvári városvezetés;

— 1943 októberére készül el a Méhes (Albini) utcai elemi iskola és óvoda új épülete;

— 1943 októberének végén Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás látogatja meg a várost.

— 1943. november 22-én Józsa Béla író, kommunista politikus a Zápolya (Dosztojevszkij/Traian Mosoiu) utcai katonakórházban belehal a rendőrségi vallatás nyomán elszenvedett bántalmakba;

— 1944. március 19-étől kezdve Magyarországra bevonulnak a német csapatok;

— 1944. március 27-én vonulnak be a német csapatok Kolozsvárra;

— 1944. május 3-án kezdődik a városban a zsidók (több mint 16 000 személy) gettóba gyűjtése;

— 1944. május 18-án Márton Áron római katolikus püspök a főtéri templomban mondott szentbeszédében megdöbbenését fejezi ki a zsidóellenes intézkedések miatt.

— 1944. május 25-től kezdve hat vonatszerelvénnyel szállítják német haláltáborba a kolozsvári gettóba gyűjtött zsidókat;

— 1944. június 2-án a szövetségesek bombázása főleg az állomás környékén okoz nagy károkat, találat éri a Zápolya (Dosztojevszkij/Traian Mosoiu) utcai ortopéd kórházat is;

— 1944 szeptemberében, a kolozsvári magyarok kérésének eleget téve, az egyetem rektori tanácsa úgy dönt, hogy nem menekítik el az egyetemet;

— 1944. október 9-én este felrobbantják az óvári telefonközpontot, tűz üt ki, megsérül a Ferenc-rendi templom is;

— 1944. október 10-én a magyar csapatok feladják Kolozsvárt, másnap, 11-én a Malinovszkij marsall vezette szovjet csapatok bevonulnak Kolozsvárra („felszabadítják a várost").

— 1944. október 12-től 1945. március 13-ig Kolozsvár — Észak-Erdéllyel együtt — szovjet fennhatóság alatt autonóm helyzetbe kerül, március közepén kebelezi be a román közigazgatás;

— 1944 októberétől a szovjet parancsnokság Tudor Bugnariu tanárt Kolozsvár polgármesterévé, Demeter János ügyvédet pedig alpolgármesterré, Teofil Vescan tanárt a megye prefektusává, Csőgör Lajos fogorvost pedig alprefektussá nevezi ki;

— 1944 decembere és 1948 februárja között Erdély címmel szociáldemokrata lap jelenik meg;

— 1944–1952 között a Magyar Népi Szövetség napilapjaként jelenik meg Balogh Edgár szerkesztésében a Világosság;

— 1945–1948 között a Mátyás király szülőházban működik a Móricz Zsigmond Kollégium szegény sorsú fiatalok tanulását segíti elő, könyvkiadással is foglalkozik;

— 1945 márciusában mindössze száz taggal újjáalakul a kolozsvári neológ zsidó hitközség;

— 1945 márciusában a kommunista párt Kolozsvár Kerületi Bizottságának lapjaként indul az Erdélyi Szikra című hetilap, mely rövidesen felveszi az Igazság címet, s napilapként 1989 decemberéig jelenik meg.

— 1945 márciusa és 1989 decembere között jelenik meg a Dolgozó Nő című képes havi folyóirat;

— 1945. május 1-jén katonai pompával avatják fel a katedrális előtti „felszabadító szovjet hősök" emlékoszlopát, valamint a templom mögötti bronztankos emlékművet;

— 1945. május 6–12. között Kolozsvárt tartja kongresszusát 500 küldöttel a Magyar Népi Szövetség, a romániai magyarság 1944–1953 közötti tömegszerve, részt vesz dr. Petru Groza miniszterelnök is;

— 1945. május 13-án megalakul a Romániai Magyar Írók Szövetsége;

— 1945. június 1-jei hatályú törvényrendelettel intézkednek a román Ferdinánd király Tudományegyetem visszatelepítéséről Kolozsvárra, valamint egy új, magyar előadási nyelvű állami tudományegyetem felállításáról (ennek a sétatéri volt De Gerando, majd Regina Maria Leánygimnázium épületét utalják ki);

— 1945 októberében jön létre a Magyar Népi Szövetség közművelődési egyesülete, a Józsa Béla Athenaeum, könyvkiadót is működtet.

— 1945 novemberében indul a Falvak [Dolgozó] Népe című, a földműveseknek szóló félhavi majd hetilap;

— 1945 novemberében a város több száz utcájának a nevéről döntenek, a hagyományos, valamint a román nevek mellett maradnak magyar nevek is, s megjelennek az orosz-szovjet vonatkozású elnevezések;

— 1945 novemberében a magyar társulatot ismét kiutasítják a Hunyadi (Stefan cel Mare) téri színházépületből;

— 1945. november 16-án Katona József Bánk bánjával nyitja meg évadját a sétatéri épületben a magyar színtársulat;

— 1945. december 6-án tartja évadnyitó előadását a Hunyadi (Stefan cel Mare) téren a román Nemzeti Színház társulata;

— 1945. december 11-én a kolozsvári Magyar Tannyelvű Állami Egyetemet központi rendelettel Bolyairól nevezik el.

— 1946. március 5-én román tan-nyelvű koedukációs Zsidó Gimnázium létesül Kolozsvárt;

— 1946 júniusa és 1989 decembere között jelenik meg az Utunk című irodalmi, művészeti és kritikai hetilap;

— 1946. november 14-én megkezdik a földgáz bevezetését Kolozsvárra;

— 1946. november 26-án brit konzulátus nyílik a Fadrusz János (Eminescu) utcában;

— 1946-ban magyar tannyelvű Zene- és Színművészeti Főiskola létesül Kolozsvárt;

— 1947 nyarán — fokozatos elsorvasztás után — megszűnik az EMKE;

— 1947. augusztus 20.: pénzreform.

— 1947. december 24-én felavatják az újjáépített telefonközpontot;

— 1948. január 7-én a város

elöljárósága 15 utca nevét változtatja meg, egy részük a december 30-án trónfosztott királyi családdal kapcsolatos (Mihály király [Unió] — December 30.; Regina Maria [Deák Ferenc] — Molotov; Regalã [Majális] — Köztársaság), mások a magyar történelemmel (Erzsébet — Emil Racovitã; Izabella — Béke; Kemény János — Elena Pavel, Bocskay — Bernát Andor; Lorántffy — Szabó Árpád, Reményik Sándor — A. P. Csehov);

— 1948. január 25-i népszámlálás szerint a lakosság száma

117 915, amiből 68 000 magyar 47 000 román;

— 1948. február 1-jén Kolozsvár öt nagyüzemében fellobban a frissen bevezetett földgáz, majd március 10-én nagygyűlésen ünneplik a gáz bevezetését.

— 1948. április 8-án a polgármesteri hivatal rendeletet ad ki a háborúban megsérült épületek helyreállításáról, illetve lebontásáról;

— 1948 májusában az anyakönyvi hivatal 156 újszülöttet, 79 házasságot, 176 halálesetet és 24 válást vett nyilvántartásba;

— 1948. június 11-én államosítják az ipari, kereskedelmi egységeket;

— 1948. július 1-jétől a város elöljárósága két évre a Bolyai-egyetemnek adja bérbe a Mátyás király szülőházat;

— 1948. augusztus 3-án törvénybe iktatják a „tanügyi reform"-ot, s ezzel minden felekezeti tanintézetet államosítanak.

— 1948. október 26-án törvényrendelettel a korábbi Mezőgazdasági Akadémia helyén Mezőgazdasági Főiskola létesül román és magyar előadási nyelvvel (a magyar tagozatot 1959-ben felszámolják);

— 1948. október 26-án minisztériumi rendeletre külön román és külön magyar Művészeti Intézet létesül (ez magába olvasztja a Zene- és Színművészeti Főiskolát);

— 1948. december 16-án tartja megnyitó előadását az Állami Magyar (Nép)opera;

— 1948-ban megalakul a Román Akadémia kolozsvári Fiókintézete, mely szak-kutatóintézeteket, könyvtárakat és levéltárat működtet;

— 1948-ban megindul a Művelődés című közművelődési, hon- és népismereti folyóirat (1985–1990 között szünetel);

— 1948-ban az egyetem Orvosi kara önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskolává alakul;

— 1948-ban Mechanikai Főiskola létesül Kolozsvárt, mely 1953-ban Politechnikai Intézetté (Műegyetemmé) alakul át (1953-ig magyar tagozata is van);

— 1948-ban a három nagy felekezeti kollégium s néhány vidéki intézmény könyvtárának egyesítésével létrejön a kolozsvári Akadémiai Könyvtár, melynek állagát 1975-ben a Farkas (Kogãlniceanu) utcai modern épületben egyesítik.

— 1949 januárjától 1953 márciusáig a romániai írószövetség folyóirataként jelenik meg Kolozsvárt az Irodalmi Almanach;

— 1949. július 29-i törvényerejű rendelettel felszámolják a szerzetesrendeket, az óvári rendházat államosítják;

— 1949. szeptember 13-án Művészeti Szakközépiskola létesül Kolozsvárt zenei, képzőművészeti és koreográfiai szakkal, román és magyar tannyelven a volt Ferenc-rendi kolostor épületében;

— 1949-ben az egykori gyufagyár állomás melletti, 1944-ben lebombázott épülete helyén Tehnofrig névvel hűtőgépgyár létesül.

— 1949-ben alapítják a Carbochim csiszolóanyaggyárat;

— 1950 novemberében a román és magyar nyelvű zenei felsőoktatást a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba vonják össze (ez először az óvári Bocskai-szülőházban, majd a görög katolikus teológia épületében — mai székhelyén — működik);

— 1950 novemberében a román és magyar nyelvű színészképzést a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe (Monostor — Mócok útja 5. sz.) összpontosítják;

— 1950 novemberében a román és magyar képzőművészeti oktatás közös főiskolájául létrehozzák a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetet.

— 1950-ben bevezetik az ország új — szovjet mintára kialakított — közigazgatási felosztását, Kolozsvár Kolozs tartomány székhelye, 7 rajon tartozik ide: Kolozsvár, Nagyenyed, Topánfalva, Dés, Hunyad, Naszód, Torda; Kolozsvár köztársasági alárendeltségű város;

— 1951. februárjában a városelöljárósága elhatározza, hogy kiürítteti a Bánffy-palotát, s benne Művészeti Múzeumot létesít, a kiürítés 1954 nyaráig húzódik;

— 1951-től épül a Libertatea (Szabadság) bútorgyár;

— 1952. február 1-jén felavatják a posta mögött a Malomárok partján létesített kis parkot, s a nagy román író születési centenáriuma alkalmából Ion Luca Caragialéról nevezik el, 1957-ben Ion Irimescu készítette mellszobrát is ide helyezik.

— 1952 szeptemberében módosítják az ország közigazgatási felosztását, Kolozs tartományt 14 rajonra osztják (Beszterce, Bethlen, Dés, Hunyad, Kolozs, Nagyenyed, Ludas, Naszód, Sármás, Szamosújvár, Topánfalva, Torda, Zilah, Zsibó), két köztársasági alárendeltségű városa van (Kolozsvár, Torda);

— 1953. február 17-én a kolozsvári Vasúti Műhelyek a Február 16. elnevezést kapja;

— 1953. november 24-én felavatják a Libertatea bútorgyárat;

— 1954. március 16-án kezdi meg adásait a kolozsvári rádióstúdió román és magyar nyelven; 1985-ben felszámolják, majd 1990-től újra működik;

— 1954. június 4-én felavatják a Herbák János Bőr- és Cipőgyár üzemi kórházát;

— 1954. szeptember 1-jétől a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar tagozatát önállósítva áttelepítik Marosvásárhelyre.

— 1954-től jelenik meg a Steaua (Csillag) című román irodalmi folyóirat Kolozsvárt;

— 1955 februárjában a városi néptanács végrehajtó bizottságának határozatával átadják az eddig a városházán őrzött kapitóliumi anyafarkas és Erzsébet királynő szobrokat az újonnan létesült Művészeti Múzeumnak;

— 1955. február 14-én a városi végrehajtó bizottság utcanévadásra javaslatot tevő bizottságot nevez ki, ennek tagjai közt van Constantin Daicoviciu, Virgil Salvanu, Kós Károly és a végrehajtó bizottság több tagja; minden kulturális intézmény képviseltetheti magát benne;

— 1955. december 6-án az újonnan alakult kolozsvári Állami Filharmonikus Zenekar bemutatkozó koncertjét tartja;

— 1956. február 21-i népszámlálás szerint Kolozsvárt 154 723 ember él, közülük 74 584 a férfi, 80 139 a nő.

— 1956 áprilisában a város elöljárósága elhatározza, hogy az Igazságügyi Palota Hunyadi (Stefan cel Mare) tér felőli szárnyát a Városi Művelődési Ház részére utalja ki;

— 1956-ig — szovjet mintára — tízosztályos az iskola, ekkor tizenegy osztályúra emelik;

— 1956. október 15–17-én Kolozsvárt tesz látogatást Tamási Áron, írókkal találkozik, előadást tart a Bolyai- egyetemen;

— 1956. október 24-én a kolozsvári Ion Andreescu Képszőművészeti Intézet diákszövetsége közgyűlést tart, melyen — a magyarországi események hatása alatt — öt pontban foglalják össze követeléseiket, a szervezőket másnap letartóztatják;

— Az 1956–1957-es tanévben Kolozsvárt hét felsőfokú állami tanintézet (V. Babes-egyetem, Bolyai-egyetem, Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, Politechnikai Intézet, Mezőgazdasági Intézet, Képzőművészeti Főiskola, Zeneművészeti Főiskola) működik összesen 19 karral és 12 400 hallgatóval. >— 1957. január 26-án megjelenik a Korunk új folyamának első száma;

— 1957 áprilisában indul a Napsugár című havonta megjelenő gyermeklap;

— 1957 márciusában több magyar értelmiségit letartóztatnak az 1956-os magyar forradalommal való rokonszenvezés, felbujtás vádjával, az illetőket kirakatperekben több év fogságra ítélik;

— 1957 júniusában a kolozsvári 7-es Számú Középiskola (volt Unitárius Kollégium) fennállásának 400. évfordulóját ünnepli, s ebből az alkalomból minisztériumi jóváhagyással felveszi Brassai Sámuel nevét; ugyanakkor a volt Tanítónőképző Intézet Eötvös (Constanta) utcai épületében működő 5-ös Sz. Középiskolát Nicolae Bãlcescuról nevezik el.

— 1957. augusztus 30-án ünnepélyesen megkezdik a kolozsvári sportcsarnok építését;

— 1957. november 5-én hirdetnek ítéletet a kolozsvári katonai törvényszéken az úgynevezett Dobai-perben, mely az 1956-os magyar forradalom egyik itteni megtorló vonzata, életfogytiglani és sok évi kényszermunka-ítéletek születnek;

— 1957-ben több laboratórium egyesüléséből létrejön a híres kolozsvári gyógyszergyár, a Terapia;

— 1957-től jelenik meg a Tribuna (Tribün) című román irodalmi hetilap;

— 1957 óta jelenik meg a Román Akadémia magyar nyelvű tudományos folyóirataként a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények;

— 1958. január 18-án a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolát a január 1-jén elhunyt dr. Petru Grozáról nevezik el.

— 1958. február 28-án a Kádár János vezette magyar pártküldöttség megszakítja útját Kolozsváron, s az állomás előtti téren népgyűlést tartanak, Kádár a határok kérdését mellékesnek nyilvánítja;

— 1958 júniusában a város elöljárósága az Erdélyi Néprajzi Múzeumot a sétatérről a Redut épületébe helyezteti át;

— 1958. június 26-án a városi végrehajtó bizottság Kolozsvár területét 23 egészségügyi körzetre osztja;

–1958–1959-ben a belváros számos földszintes és egyemeletes házára (újabb) emeletet húznak;

— 1959-ben a Mezőgazdasági Főiskolán állattenyésztési, 1968-ban pedig állatorvosi kar létesül.

— 1959 február–márciusában tartják azokat a „meggyőző" gyűléseket, amelyek nyomán ősztől egyesítik a Bolyai-egyetemet a román tan-nyelvű Victor Babes-egyetemmel, létrejön a Babes–Bolyai Tudományegyetem;

— 1959. április 18-án Szabédi László, május 3-án Csendes Zoltán prorektorok, április 20-án Molnár Miklós közgazdásztanár követnek el öngyilkosságot az egyetemegyesítéssel kapcsolatos zaklatások ellen tiltakozva;

— 1959. május 22-én az úgynevezett teológus-perben hirdet ítéletet a kolozsvári katonai törvényszék, 14 magyar fiatalt ítélnek el 5–14 év közötti időre a népköztársaság megdöntésére való szervezkedés vádjával;

— 1959 őszén az egykori Református Kollégium két épületében működő magyar tannyelvű Ady Endre, illetve román tannyelvű Gheorghe Sincai középiskolákat egyesítik, s létrejön az Ady–Sincai Középiskola (utóbb Líceum);

— 1959. november 22-én megindul a trolibuszforgalom Kolozsvárt az első vonalon, az állomástól a város keleti végéig;

— 1959-ben lebontják az Egyetem (akkor Puskin) utcai Mária fogadalmi oszlopot, s 1961-ben a Szentpéteri-templom mögé állítják fel újra;

— 1959–1960-ban folyik a Ferenc József (Horea) úton a háborúban elpusztult házak helyének beépítése modern tömbházakkal.

— 1961. november 30-án megnyitják az épülő diákváros új étkezdéjét, ahol 3000 diák kosztolhat;

— 1961-ben új, tágas előcsarnokot építenek a sétatéri magyar színházhoz;

— 1961-1962-es tanévtől nyolcosztályos lesz a kötelező oktatás;

— 1962. január 27-én ünnepség keretében nyilvánítják befejezettnek Kolozsvár környékének kollektivizálását;

— 1962 júliusára felépül Kolozsvár első toronyháza a Postakert (Cuza Vodã) utcában;

— 1963 nyarára véget ér a Fellegvár-oldal parkosítása, felépülnek a Fellegvári (Drãgãlina) út tömbházai;

— 1964 elején módosítják az utcanevek egy részét, főleg az orosz vonatkozásúakat, de számos magyar nevet is letörölnek a térképről (a városi végrehajtó bizottság még 1962-ben hozta az erre vonatkozó határozatot!);

— 1964 szeptemberében kezdik a Györgyfalvi lakónegyed építését;

— 1964. december 8-án leleplezik a Ferenc József (Horea) út végén Horea mellszobrát, Romul Ladea munkáját.

— 1965. március 28-án a tíz nappal korábban elhunyt Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkárról nevezik el a kolozsvári Diákművelődési Házat;

— 1965. július 3-án felavatják a Rákkutató Intézet Majális (Republicii = Köztársaság) utcai új épületét;

— 1965. július 7-én ünnepélyesen átadják a Györgyfalvi lakónegyed első tömbjeit;

— 1965 szeptemberétől épül a bácsi Műmalom és Kenyérgyár;

— 1965-ben az egyetem Farkas (Kogãlniceanu) utcai központi épülete elé állítják fel a Főtérről 1940-ben eltávolított kapitóliumi anyafarkas-szobrot;

— 1965. december 30-án megnyitják a moziteremtől megszabadított, eredeti pompájában helyreállított Bánffy-palotában a Művészeti Múzeum kiállításait;

— 1966. március 15-én tartott népszámlálás 185 663 személyt talál a városban, közülük 90 895 a férfi, 94 768 a nő.